Légcső, húgyvezeték, vér, fog – saját sejtjeinkből
Ellentmondások, csalódások és szakmai-politikai harcok után már van esélye, hogy az őssejtkezelés tömeggyógyító eszközzé váljon. Az 1968-ban végrehajtott első sikeres őssejtes beavatkozás óta néha meglóduló, máskor döcögő, az Egyesült Államokban a Bush-érában tudatosan visszafogott kutatás mára oda jutott, hogy a fejlődés az elemzők szerint megállíthatatlan. Csak a legutóbbi hetekben olyan hírek érkeztek a világ különböző pontjairól, amelyek a technika közelgő forradalmi áttörését sugallják.
Svédországban szintetikus, a beteg saját őssejtjeiből fejlesztett szövettel bélelt légcsövet ültettek be júniusban, Dél-Koreában szívinfarktust szenvedett betegek állapotának őssejtes javításáról számoltak be néhány hete. A klinikai alkalmazástól még távolabbi, de kecsegtető felhasználásról érkezett hír, hogy japán tudósok élő (erekkel, idegekkel rendelkező) fogat növesztettek őssejtből (l. Működő fog őssejtből, című július 21-i cikkünket).
A tömeges alkalmazás leginkább kézzelfogható aspektusa talán a szervbeültetés, hiszen tudjuk, milyen kevés a donorszervek száma és milyen hosszúak a várólisták. A Karolinska Egyetemen június 9-én elvégzett légcsőpótlásra daganatos betegség miatt került sor egy 36 éves férfinál. A sikert csak akkor jelentették be, amikor a beteg már olyan jól volt, hogy hazaengedhették a kórházból.
Donorszervvel végzett légcsőátültetést már 2008-ban is végzett ugyanez a munkacsoport – a mostani eljáráshoz azonban nem volt szükség arra, hogy valaki meghaljon és felhasználhassák a szerveit. A cső polimer anyagát dr. Alexander Seifalian (University College, London) fejlesztette ki és szabadalmaztatta – a svéd beteget is ő vizsgálta meg először, készített részletes felvételeket a kioperálandó szervről és tervezte meg helyette az újat.
Az operáció előtt két nappal a betegtől 200 milliliter csontvelőt vettek, amelyből 40milliliternyi őssejtet nyertek. A módszer tehát nem igényel újszülöttkori, köldökzsinórvérből vett őssejteket, tökéletesen megfelelnek hozzá a felnőttkoriak is. A műanyag szerv felületén szétterítették a sejteket, majd egy cipősdoboz nagyságú bioreaktorba helyezték, ahol gyorsan kialakult a beteg saját sejtjeiből álló szövetbevonat a cső belső és külső felszínén egyaránt. A műszerv beültetésének döntő lépése az orrnyálkahártya hozzáillesztése a légcső belső felszínéhez. Innen képes ugyanis beborítani a nyálkahártya felső hámszöveti rétege a bioreaktorban kialakult szövethez tapadva (mint egy kúszónövény) az új légutat.
A Seifalian-féle műanyagból sokféle szerv készíthető, például erek, nyelőcső vagy húgyvezeték. A polimer a szerint is alakítható, milyen időtávra tervezik a beültetést. Felnőtteknél a tartós változatát alkalmazhatják majd, hogy egész életre kitartson, míg gyermekeknél, ahol a testméret változása miatt biztosan cserére lesz szükség, a meghatározott idő után biztonságosan lebomló változatát is felhasználhatják. A műlégcsőnél talán kisebb jelentőségűnek tűnhet a Dél-Koreából érkezett hír, amely szerint egy néhány hete zárult vizsgálatban – a koszorúerekbe csontvelőből nyert őssejteket fecskendezve – hatszázalékos javulást értek el szívrohamot túlélt betegeknél.
Ez a bejelentés azért fontos mégis, mert helyreállíthatja a szívinfarktus utókezelésére szánt felhasználási módnak a jó hírét, amelyet öt éve tépázott meg egy súlyos, a beteg életét követelő kudarc. S bár a szakma a fél év alatt elért plusz hatszázalékos szívfunkció-javulást ígéretesnek tartja, a csontvelőtisztítás hetekig tartó eljárását költségesnek és hosszúnak ítéli. Így kíváncsian várják annak a vizsgálatnak az eredményeit, amely az ugyanerre a célra felhasználható őssejtek forrásaként a hasi zsírszövetet kívánja felhasználni.
A zsírszövetből nyert őssejteket tisztítás után egy napon belül beinjektálják a koszorúerekbe – a módszer így olcsóbb és gyorsabb, kidolgozója pedig arra számít, hogy 2012-ben megkapja a hivatalos jóváhagyást. Ha e két ígéretes dél-koreai módszer bármelyikét jóváhagyják, az lökést adhat a tudományosan bizonyított kezelési lehetőségek elterjedésének is. Erre nagy szükség lenne, hiszen az elkeseredett emberek e területen ma gyakran veszik igénybe a sokat ígérő magáncégek bizonytalan hatású szolgáltatásait.
Visszakanyarodva a mesterségesen előállítható szervekhez, ma már olyan szöveteink pótlása is kézzelfogható közelségbe került, amelyekre nagy szükség van, mégis kisebb hangsúlyt kapnak a transzplantációval foglalkozó hírekben, mint mondjuk a vese vagy a szív. A Science magazin július 8-án számolt be arról, hogy 20 éves intenzív kutatás eredményeként megtalálták például azt az „anya” őssejtet, amelyből a vér valamennyi sejtes eleme kifejlődik – az oxigént szállító vörösvérsejt és az immunitásért felelős többféle fehérvérsejt egyaránt. Ezzelmegnőtt a lehetősége a vér tökéletes rekonstruálhatóságának, amire nagy szükség lehet például a leukémiában szenvedők esetében. Jelenleg az ilyen betegek többségét csontvelő-átültetéssel kezelik, de csak a betegek jó egyharmadának találnak donort. Az új eredmény jelentősen javíthat az arányon.
