Az International Journal of Epidemiology nevű szaklapban most megjelent cikk azonban a német megállapításoknak épp az ellenkezőjét bizonyította, igaz, a szomszédos Svájcban. Pontosabban, nem találták bizonyítékát, hogy a svájci atomerőművek öt kilométeres körzetében több leukémia és egyéb gyermekkori rosszindulatú daganat fordult volna elő, mint az erőművektől távoli vidékeken.

Svájcban, amelyre mostanában inkább túl erős pénze miatt figyelünk, jelenleg öt atomerő üzemel. Az ország népességének egy százaléka az atomerőművek öt kilométeres, tíz százaléka 15 kilométeres körzetén belül él. A berni egyetem kutatói összesen 1,3 millió, atomerőmű környékén, illetve „atomerőmű-mentes” környezetben élő, 0–15 év közötti gyermek rosszindulatú daganatos megbetegedési gyakoriságát elemezték – és nem találtak érzékelhető különbséget.

Amikor például az 1985–2009 közötti időszakban az atomerőművek közelében, illetve távolibb vidékeken született gyermekeknél hasonlították össze az ötéves korig fellépett rákos megbetegedések számát, kiderült, hogy ezen időszak alatt összesen 573 svájci kisgyerek lett leukémiás –de többségük, (522-en) az atomerőművektől legalább 15 kilométerrel távolabb jött a világra. A területi eloszlás finomabb statisztikai elemzése során a különböző kantonok halálozási adataiban természetesen találtak apróbb eltéréseket, de ezek egyik helyen sem érték el a szignifikancia, azaz a statisztikai értékelhetőség határát, magyarán nem volt kimutatható lényeges objektív különbség.

Ennek ellenére a svájci parlament is úgy határozott, hogy az alpesi ország lemond az atomenergia hasznosításáról. A meglévő atomerőművek élettartamának lejárta után nem pótolja az atomenergiatermelő-kapacitását, azaz „leépüléssel” száll ki az atomenergia-termelésből. Jelenleg üzemelő atomerőműveit 2019 és 2034 között sorban leállítja, és ezt követően az ország teljes mértékben nem nukleáris forrásokból fedezi majd energiaszükségletét.