Nehéz utolérni a hazug embert?
Aldert Vrij angol, Pär Anders Granhag svéd és Stephen Porter kanadai pszichológusok a Psychological Science in the Public Interest nevű folyóiratban közölt áttekintő cikkükben összefoglalták az eredményeket. Ezek alapján nem csupán katalogizálták a hazudást kísérő jelenségeket, de azt állítják, hogy mindannyian fejleszthetjük hazugságfelismerő képességeinket.
Egy 100 vizsgálatot elemző amerikai közlemény szerint nincs olyan viselkedés, mely minden esetben megjelenik, ha valaki hazudik, illetve sosem fordul elő, ha valaki igazat mond. Tehát a nem verbális jelzések félrevezetők. A hazugságot kísérő érzelmi állapotról tudósító, az arcon másodpercek alatt átsuhanó úgynevezett mikrokifejezések sem nyújtanak megbízható támpontot.
A gyakorlatban nagyobb figyelmet szentelünk a nem verbális, mint a verbális (szóbeli) információknak, ha a kettő ellentmond egymásnak, az előbbit részesítjük előnyben. Mint a kutatásokból kiderül, akkor vesszük leginkább észre a hazugságot, ha a két információs csatornára azonos hangsúlyt fektetünk.
Egy hazudónak mindig könnyebb dolga van, hiszen folyamatosan visszajelzést kap arról, mennyire sikeresen vezeti félre partnerét. Egy megtévesztett viszont általában nem is sejti, hogy épp megvezetik, ezért nem képes tanulni a hibáiból (a jelek fel nem ismeréséből).
Az elmúlt évtized kutatásaiból kiderült, hogy a hazug ember nem viselkedésében, hanem inkább gondolkodásában tér el az igazmondótól. A hazudás ugyanis sokkal nagyobb „szellemi munka”, mint az igazmondás. Éppen ezért az alternatív leleplező stratégiák a szellemi különbségek fokozására teszik a hangsúlyt. Szinte lehetetlen olyan kérdést feltenni egy hazug embernek, amitől idegesebb lenne, mint egy nem hazudó, de lehet olyan kérdést nekiszegezni, amit nehezebben tud megválaszolni. Kérjük csak meg a hazugsággal vádolt személyt arra, hogy fordítva is mondja el a történetét! Hazugság esetén ez sokkal nehezebb. Vagy rajzoltassuk le vele a kérdéses jelenetet! Ez is hazugság esetén bonyolultabb. Esetleg mondassuk el vele időben visszafelé a történetet! Ez sem lesz egyszerű feladat. Árulkodó lehet a hazugsággal gyanúsított személyt arra kérni, hogy állítása mellett, illetve ellen hozzon fel érveket, ugyanis általában mindenki valódi meggyőződése mellett sorakoztat fel többet és erősebbet.
A tekintet elfordítása sem megbízható hazugságjelző. Egy eseményre való visszaemlékezést gátolhat a tekintet rögzítése, mert elvonja a figyelmet. Ha egy hazug embert arra kérnek, hogy maradjon szemkontaktusban, a már amúgy is magasabb kognitív terheltsége nő. Vrijék azt találták, hogy ilyen esetben a hazudó több szóbeli és nem szóbeli jelzéssel próbál meggyőzőbb lenni, mint az igazmondó, ezért könnyebben leleplezhető.
A hazugság leleplezésére szolgál „a bizonyíték stratégiai alkalmazása” (SUE), ami arra épül, hogy a hazudó más információk birtokában van, mint a nem hazudó. A rendőrségi kihallgatásokon a SUE-t már sikerrel alkalmazzák. A módszer azzal a természetes hajlamunkkal ellenkezik, miszerint a gyanúsítottat azonnal szembesíteni szeretnénk a birtokunkban lévő bizonyítékokkal. Mint egy amerikai vizsgálatból kiderült, már egy háromórás SUE-képzés hatására is 85 százalékos pontossággal állapították meg a hazugságot a vizsgálat résztvevői, az ilyen jellegű képzés nélküli kihallgatást végzők 56 százalékos találati arányával szemben.
A hazudás pszichológiájával kapcsolatos ismeretek birtokában a rendőrségi kihallgatást végző személy nem a nem verbális viselkedést tudja jobban értelmezni, hanem jobb kérdéseket tud feltenni. Paul Ekman amerikai pszichológus szerint viszont nem lenne szabad lebecsülni az érzelmi jelzések szerepét. Ugyanis önkéntesekkel végzett vizsgálatokból kiderült, hogy egy szerepet játszó hazudó sosem képes a valós életben vérre menő tétért kiagyalt hazugság motiváltságát átélni. A szigorú büntetéstől való félelem határozza meg ugyanis az érzelmi és kognitív terheltséget.
Az első hazugságvizsgáló készüléket, a poligráfot, 100 évvel ezelőtt fejlesztették ki. Ez számos élettani jelet (szaporább pulzust, a bőr vezetőképességének változását) mér a kihallgatás alatt, arra az elgondolásra építve, hogy egy hazugságot elkövető személy valószínűleg idegesebb, mint egy igazmondó. Az utóbbi években, ugyanilyen logikára alapozva, mérték a pupilla tágulását, vagy hangelemző eszközökkel a stressz hangban észlelhető jeleit. A jövő hazugságvizsgáló eszközei közé tartoznak a távolból figyelő kamerák és pulzusdetektorok. Ez a technika is ígéretes lehetne, ha nem az előbb említett ideges-hazug ember logikára alapulna. Az igazmondók is idegessé válnak ugyanis, ha szavahihetőségük megkérdőjelezése esetén nincs alibijük, vagy ha fennáll a börtönbe kerülés veszélye. Egy újabb elképzelés szerint a hazudás eltérő agyi aktivitással jár, mint az igazmondás. Azonban még nem sikerült bebizonyítani, hogy egy adott agyterület lépne működésbe csalás, hazudás esetén. Ez azonban nem tart vissza amerikai cégeket attól, hogy az agy funkcionális MRI-vizsgálatára alapuló hazugságleleplező szolgáltatásokat kínáljanak megvételre.
