E koncepció jegyében készítették majomrobotjukat, melyet – saját bevallásuk szerint – gyerekeknek terveztek azért, hogy az elfoglalt szülők mellett ne legyenek magányosak. A fejlesztőközpontjukban tett látogatásunk alkalmával ezzel együtt meggyőződhettünk arról is: a high-tech gyermekjáték olyan, mint a villanyvasút: a felnőttek hosszabb időt képesek elidőzni mellette, mint a marketingszempontok szerint kialakított célcsoport tagjai.

A cég ezer fejlesztőnek, ötszáz más kutatónak és háromezer dolgozónak munkát adó részlegénél a szórakoztatást az oktatással ötvöző eszközöket nemes egyszerűséggel edutainmentnek nevezték el, s mint lapunknak elmondták, a robot hatalmas siker lett a tajvani pia con. Igaz, a Robii majom az ázsiai kultúrának és ízlésnek megfelelően lett kialakítva, s népszerűségéhez sokat ad az a divat is, hogy a modern ázsiai ember egyre kevesebb tévénézést engedélyez a gyermekének. A Compal a Robii majommal az európai és az amerikai piacra is betörne, s ma még hisznek abban, hogy a cirkuszi sátor és a majom képes lesz meghódítani a fejlett piacok gyermekeinek lelkét. Ezt majd eldönti a piac, vessünk inkább egy pillantást arra, hogyan s milyen fejlesztésekből állítják össze a gyerekrobotot. Egy erős ARM processzor, valamint egy nem épp a legmodernebb WinCE 5.0 operációs rendszer, ami utasításokat osztogat a robotba épített apró motoroknak, szenzoroknak, irányítja a sátor tetejébe rejtett kamerát és a majom gesztusait kiadó 170 különböző színű LED-fényforrást. Gombnyomásra előbújik a képalkotásért felel a picoprojektor, amely a sátor előtti térre vetíti a megfelelő játékokat, spotokat és minden mást, amit csak igényel a robot adott funkciója. A kamerák és a szenzorok egyszerre nyolc ujjat képesek érzékelni, tehát bármilyen grafikus alapú játék kézzel vezérelhető – jórészt ügyességi feladatok és memóriajátékok várják a 6–10 éves korosztályt. Ami a jövőbeli fejlődést illeti, a Robiit hamarosan kiadják Android-alapokon is, amely sokkal több alkalmazással és játékkal kecsegtet, lévén a WinCE egy kifutóban lévő rendszer.

A majomrobot folyamatosan tanul, kulcsszavakra figyel, fokozatosan hozzászokik a gyermek kiejtéséhez és válaszol is – legalábbis az interaktív társ üzemmódban. E funkciót is a társadalmi változások miatt fejlesztették ki a vállalatnál – Tajvanon ugyanis egyre több, magasan kvalifikált munkát végző család áll át az egygyermekes üzemmódra. A robothoz játék üzemmódban járnak különböző kártyák is, melyekkel érzelmeket csalogathatunk elő a pajtásból, de képes viccet mesélni vagy akár mesét mondani. Érdekes, hogy az ARM processzor és a memória az IT-ipar olcsóbb termékei közé tartozik, a szenzorok és a picoprojektor viszont high-tech fejlesztésnek számít – így áll össze a gyerekrobot. A Robii januárban jelent meg Ázsiában, és világpiaci terjedését jelenleg az gátolja, hogy elég rosszul tud angolul. A fejlesztés – pontosabban a lokalizálás – ugyanakkor gőzerővel zajlik. Elsődlegesen az angol, a spanyol és a japán nyelvre koncentrálnak a Compal fejlesztői, ám a beszédalapú rendszereket nagyon nehéz, drága és hosszú idő lokalizálni, különösen akkor, ha a munka java részét Tajpejben kell elvégezni. Így, mivel a nyelvi fejlesztések 3–6 hónapot vesznek igénybe, a fejlettnek nevezett piacokon 2012 előtt nemigen kerül a boltokba.

A Compal vezetői nem sietnek, főleg a lokalizációs csapatokat nem sürgetik: tisztában vannak ugyanis azzal, hogy e munka minősége kifogástalan kell hogy legyen. Kérdés persze az is: valóban a cirkuszi majom az egyetlen figura, amivel a piacra lehet lépni? A tajvaniak egyelőre töretlenül kívánják felépíteni Robiit mint márkát, de bármikor rájöhetnek, hogy jobban megéri kooperálni, mondjuk a Disney-vel.

Munkában a robot. Nem csak a gyermekek játéka