– A pályakezdő tudósok munkaerőpiaci szempontból külön csoportot alkotnak – állítja Mosoniné Fried Judit, az MTA Kutatásszervezési Intézetének igazgatóhelyettese. – Azok a PhD-fokozattal rendelkező 28–35 évesek tartoznak ide, akik még nem integrálódtak a tudományos közösségbe, és még nem jutottak túl a pálya első szakaszán. Kutatásaink azt jelzik, hogy a fejlett országok többségében egyre nehezebb az álláshely megszerzése a frissen doktoráltak számára. Már az elhelyezkedés is nagy szó, majd ezt hosszú ideig tartó bizonytalansági periódus követi: jellemzően határozott időre veszik fel a fiatalokat, ismételt, egy-három éves munkaszerződésekkel, melyek lejártával sokan kénytelenek elhagyni a tudományos pályát. A határozott időre szerződtetett, kiszámíthatatlanságban élő fiatalok többsége szinte folyamatosan jelen van a kutatói álláspiacon: figyelnek minden szóba jöhető hazai vagy külföldi lehetőségre.

A szakértő becslése szerint Magyarországon az egyetemi diplomával rendelkezők kevesebb, mint két százaléka szerez PhD-fokozatot, miközben az európai átlag közel három százalék, vagyis nálunk aligha beszélhetünk túlképzésről. Itthon a fiatal kutatók száma 600-700 fővel bővül egy évben. Közülük a felmérések szerint körülbelül 300 fő dolgozhat a felsőoktatásban, 100-120 fő nyer felvételt az MTA kutatóhálózatába, vagy más, döntően állami költségvetésből finanszírozott kutatóhelyre. A többiek fejlesztőként, kutatóként, tanácsadóként az iparban vagy a szolgáltató szektorban helyezkednek el, vagy külföldön próbálnak meg boldogulni: már ha tudnak.

– Jelenleg nálunk még 65 százalék körüli a doktoráltak foglalkoztatási aránya az állami szektorban, de valószínűsíthető, hogy ez az érték pár év alatt lecsökken a nyugat-európai 40 százalékos értékre – mondja Mosoniné Fried Judit. – Mindeközben nem valószínű, hogy a magánszektor és a nonprofit szektor igényei ezzel egyenes arányban növekednének.

Pedig a kutatói utánpótlás biztosítása kulcsfontosságú lenne a fejlődés szempontjából. Ehhez szükséges a tudomány iránti érdeklődés felkeltése minél fiatalabb életkorban, a magas szintű képzés, a fiatal kutatók segítése ösztöndíjakkal, kutatási és álláshely-pályázatokkal, és a szakmai fejlődés feltételeinek megteremtésével. Gazdasági válság vagy mérsékelt növekedés idején a lehetőségek jelentősen beszűkülnek, mert csökkennek a felsőoktatásra és a tudományos kutatásra fordított források. A doktori képzésben részt vevők száma azonban egy ideig még folyamatosan emelkedik, mert a tudományos pálya egyelőre változatlanul vonzó a világra kíváncsi fiatalok szemében.

Ugyanakkor kérdés, hogy mi lesz az alma materből a farkastörvények uralta álláspiacra kikerülőkkel? A bizonytalanság együtt jár a kutatói léttel: sikerül-e a kísérlet, elfogadják-e a cikket, nyerünk-e a meghirdetett pályázaton és hasonlók. A munka jellegéből adódó kiszámíthatatlanság természetes élethelyzet a pályán, de nem tekinthető természetesnek az egzisztenciális bizonytalanság. Benne van a pakliban, hogy nem lesz sikeres egy pályázat, vagy megdöglik a kísérleti egér, pedig élnie kéne. Ettől nem megy el a kutató kedve, és külföldre sem emiatt vágyik, hiszen ott is elpusztulhat az egér – sorolja Mosoniné Fried Judit. Ha viszont egzisztenciálisan lesz nagyon bizonytalan a lét, akkor a kutató rákényszerül arra, hogy változtasson.

A szaporodó anyagi problémák és az egyre szűkösebb lehetőségek könnyen elvezethetnek odáig, hogy csökken a kutatói pálya vonzása a fiatalok körében, illetve nő a külföldi munka csábereje. Egy idei felmérés szerint minden harmadik fiatal kutató tervezi, hogy a következő egy évben külföldön vállal munkát. A külföldi tapasztalatszerzés nagyon fontos, de a 30 százalék feletti arány már veszélyezteti az utánpótlást. Komoly felelősség arról dönteni, hogy milyen irányba tereljük a tudomány iránt érdeklődő fiatalokat. Beszéljük le őket a tanulásról? Inkább sokoldalúbban kellene őket képezni: ne csak az egyetemi kutatólabort lássák maguk előtt. Ugyancsak fontos lenne a magánszektor fokozott támogatása a fiatalok alkalmazása érdekében.

Ságvári Bence szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa és az ITHAKA Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója fiatal kutatóként saját bőrén tapasztalta a piaci érvényesülés és a tudományos elvárások oldásának és kötésének nehézségeit. – Az a legideálisabb, ha sikerül mind az akadémiai szférában, mind pedig a piacon gyökeret verni. A két világ felé való megfelelés ugyanakkor nem egyszerű: az ember kicsit mindkét szférában idegennek érzi magát, ám vannak olyan kutatási területek, ahol ez a kettős identitás, a kétféle tudás és mentalitás jól vegyíthető. Kialakult receptek persze itt sincsenek, az arany középutat mindenkinek magának kell megtalálnia. Mindemellett a magas fokú nyelvtudás már alapelvárás, de nagyon lényeges az önmenedzselés, a kitartás, a rugalmasság, a kapcsolatteremtő készség és az innovatív gondolkodás képessége is.

Ságvári Bence az üzleti szféra és a tudomány közötti híd erősítését, s a magánszféra bevonását tartja elsőrendűen fontosnak a fiatal kutatók szakmai és egyéni perspektíváinak javítására. – Az egyetemek és a nagyvállalatok közötti együttműködések pontosan ezt a célt szolgálják. A műszaki és természettudományok területén erre egyre több jó példa van már Magyarországon is, ugyanakkor elsősorban a társadalomtudományok esetében még mindig érezhető a két terület, a „biznisz” és az akadémiai szférák közötti meg nem értés, a bizalmatlanság: ezen kellene sürgősen változtatni úgy, hogy mindkét fél megtalálhassa a számítását.

Doktoranduszok régen és ma

A tudósok pár évtizeddel ezelőtti és mai helyzete: ég és föld. Az ötvenes évektől körülbelül a kilencvenes évekig tartó időszakban a fokozatszerzésben szinte csak olyanok vettek részt, akiket a munkahelyük javasolt erre a képzésre, azaz már akadémiai vagy felsőoktatási intézmény alkalmazottai, esetleg valamely nagyvállalat mérnökei voltak: nem kellett állásokért harcolniuk. Jóval kevesebben voltak több, vagy megközelítően azonos számú álláshelyre. Stabilizáló tényező volt a finanszírozás kiszámíthatósága: aki egyszer bekerült egy felsőoktatási vagy akadémiai intézménybe, az számíthatott arra, hogy onnan mehet nyugdíjba. Ugyanakkor kevesebb utazási és külföldi tapasztalatszerzési lehetőség volt, az izoláció következtében sokkal nagyobb volt a technikai lemaradás, alig volt külföldi publikációs lehetőség, és erőteljes volt az ideológiai kötöttség.

A mai tudományos karrierépítést segíti, hogy sokkal könnyebb bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, részt venni a nemzetközi tudományos életben, de magyarországi intézményként és kutatóként még mindig nehéz ennek a szakmai táplálékláncnak a felsőbb szféráiba bekerülni. A technológia segítségével az információhoz való hozzáférés korábban meglévő korlátai lebomlottak: ma már nem lehet arra fogni a hiányosságokat, hogy nem elérhetőek ugyanazok a cikkek, könyvek, amikhez a tengerentúli tudósok könnyedén hozzájutnak. A légi közlekedés árcsökkenése, a fapados járatok elterjedése azt is lehetővé tette, hogy a kutatók intenzív nemzetközi életet élhessenek: ez lehetőséget biztosít a folyamatos tanulásra, tapasztalatcserére.

Szegedi Biológiai Központ. Az állatokkal nincs baj