Holdistennő elhagyta a bolygókísérőnk körüli pályát
A pekingi űrtervek szerint legkésőbb 2030-ban emberek (kínaiak) sétálnak majd a Holdon. Rajtuk kívül még Oroszország és az Európai Űrügynökség foglalkozik komolyan az emberes Hold-program gondolatával, a legrészletesebb ezzel kapcsolatos fejlesztési terveket az oroszoktól hallani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kínaiak ne gondolnák komolyan.
Kína 2007. október 24-én indította el a Chang’e–1 (Holdistennő) nevű holdszondát, s ezzel az oroszok, az amerikaiak, a japánok és az európaiak után az ötödik űrhatalomként érték el kísérőnket. A szonda másfél éven át vizsgálta 200 km magas hold körüli pályáról az égitest felszínét, majd irányított módon becsapódott. Már akkor lehetett tudni, hamarosan indul a következő.
A Chang’e–2-t tulajdonképpen az előző szonda ikertestvéreként, 2010. október 1-jén indították útnak a Hosszú menetelés–3C (CZ–3C) hordozórakéta segítségével. Néhány nappal később pályára állt az égitest körül, a pálya legalacsonyabb pontja mindössze 15 kilométerrel volt a Hold felett. A szonda innen 1,3 méter felbontású képeket küldhetett. A felvételeket sztereó kamera készítette, így a felszín akár három dimenzióban is tanulmányozható. A küldetés fél éven át tartott, egészen 2011. április 1-jéig; ekkor meghosszabbították a programot.
A legutóbbi időkben a feladatukat sikerrel befejező holdszondákat irányítottan ütköztették a Holddal. A becsapódáskor keletkező, a földi távcsövekkel esetleg megfigyelhető felhő spektroszkópiai elemzése adatokat árulhat el a Hold talajának összetételéről – például arról, tartalmaz-e vízjeget az adott terület. A Chang’e–2 esetében azonban nem ez történt.
Az űrszondának a Hold kutatása volt ugyan a fő célja, de a küldetés tervezői más feladatot is kitaláltak. A Chang’e–2 június 8-án elhagyta a hold körüli pályát, hogy aztán Nap körüli pályán, műbolygóként repüljön tovább az űrben. Nem haszontalan repülésről van szó. A kapcsolattartást a földi állomások és a szonda között ilyen nagy távolságban még soha nem próbálhatták ki a kínaiak, ahogyan egy ilyen távoli szondát sem irányítottak, üzemeltettek eddig.
A szonda várhatóan szeptemberben érkezik az úgynevezett 2. Lagrange-pontba. A Föld és a Nap öt Lagrange-ponttal rendelkezik. Ezek olyan pontok a világűrben, ahol az odahelyezett test a Naphoz és a Földhöz képest nyugalomban marad. A 2. számú ilyen pont a Földtől mintegy másfél millió kilométerre található, a Nappal átellenes irányban. Ezen a területen számos európai és amerikai, elsősorban csillagászati megfigyelések végzésére odaküldött űreszköz kapott már helyet. Holdszonda, kiváltképp kínai holdszonda, még nem járt arrafelé. A Chang’e–2 várhatóan szeptemberben érkezik meg ide.
Ha a küldetés e része is sikerrel jár, Kína elegendő tapasztalatot szerez a távolabbi égitestek felé induló űrszondák irányításában és a manőverezésben. Ez épp időszerű, hiszen a tervek szerint a Mars Phobos nevű holdjának tanulmányozására, illetve annak anyagából történő mintahozatal céljából idén novemberben elindul az orosz Fobosz-Grunt űrszonda. Az orosz űreszköz egy kis keringőegységet is szállít magával: a kínai Jinghuo–1 Mars-szondát...
Egyébként Kína nem az első ország, amelyik hold körüli pályára állított űrszondáját tovább akarta küldeni más célok felé. 1994-ben a még Ronald Reagan elnök csillagháborús tervei idején felállított és a Pentagon irányítása alá tartozó Stratégiai Védelmi Kezdeményezés Szervezete indította el a Clementine nevű amerikai holdszondát. A védelmi minisztérium meg akarta mutatni, hogy képes olyan űrszonda megépítésére, amely hold körüli pályára áll, majd vizsgálatai befejeztével továbbindul egy kisbolygó (a Geographos aszteroida) kutatására. Utóbbira azonban nem került sor: a Clementine – bár a hold körüli pályát elhagyta – a kisbolygórandevú helyett Föld körüli pályán ragadt.
Kína 2013-ban már rovert (holdjárót) küldene a Hold felszínére, 2017-ben pedig elindítaná az első automata mintahozó küldetést. Az addig elérendő technoló giai vívmányok alapján pedig megkezdődhet az első emberes küldetés előkészítése.
