Összehasonlításunk alapja egy (ebben a pillanatbanmég) 15 ezer forintos fényképező, mondjuk az Olympus T10 vagy a Fujifilm C–10 és egy igen trendi mobil, mondjuk a Samsung Galaxy S II vagy maga az Apple iPhone 4.

Mindkét fényképező 10, a Galaxy 8, az iPhone 5 megapixeles. A felbontásra kihegyezett felvételek meg is mutatják a különbséget. De a képminőséget legalább ugyanennyire befolyásolja a kép érzékelő lapka mérete, amely a fényképezőknél mintegy 6 x 4,5 milliméteres, körülbelül akkora, mint a kockás papír egy kockája, a telefonoknál nem adják meg a méretet. Abból, hogy a telefonok bruttó 1 cm vastagságúak és az egész kamerára jut maximum 6 mm, azt lehet sejteni, hogy a telefonok lapkája sokkal-sokkal kisebb, akár a negyede is lehet a fényképezőének, azaz 1,6 x 1 mm-es. Miközben a pixelszám majd ugyan annyi, illetve a fele – a telefon lapkájának képpontsűrűsége többszöröse a fényképezőének, pedig ez a romló irány. Hány megapixelre van egyáltalán szükség? Ha képernyőn nézzük a fényképeket, akkor a full HD tévéé a legnagyobb, 1920 x 1080-as, ami 2 mega pixel. Ha klasszikus levelezőlap méretű, 9 x 12 avagy 10 x 15 cm-es fotókat akarunk nyomtatni 300 pont/hüvelyk finomsággal, az is 2 megapixel. Kettőnél több megapixelre tehát csak akkor van szükségünk, ha képeslapnál nagyobb nyomatot akarunk.

De már a fényképezők is messze meghaladják a szükséges pixelszámot, ami pedig nagyon erősen rontja a képminőséget, a mobilok kamerái pedig még rosszabbak. A szemcsésség, a telefonos fotók, videók elkerülhetetlen sajátossága, mára stílusirányzattá vált.

Még a legolcsóbb fényképezőgép is képes háromszoros optikai zoomra, a mobilok pedig csak digitális, a képminőséget még tovább csökkentő digitális képnagyítást nyújtanak.

Azért az eddigiek ellenére sem igaz, hogy telefonnal nem lehet jó fotót készíteni. Verőfényben, megtisztított védőüveggel, biztos kézzel meglepően jó képek jönnek le a telefonról.

Képernyőben a telefonok vezetnek: az olcsó fényképezőké 2,4, a telefonoké 4”-es (még az olcsóbb okostelefonoké sem kisebb mint 3”), és a képpontszámuk is nagyobb. A fényképezőknél hagyományosan egy hazug adatot adnakmeg: a vörös-zöld-kék pixelek öszszegét, amit azonnal el kell osztani hárommal, az eredményt pedig a képarány figyelembevételével és egy másodfokú egyenlet megoldásával lehet felosztani,mondjuk 240 x 180-ra. Egészen drága fényképezőknél találunk csak 930 ezer pixeles LCD-t – ami a 640 x 480-as VGA-nak felel meg.

A képek megosztásában pedig verhetetlenek az okostelefonok. A fényképezővel készített képet a memóriakártyán át kell tenni a laptopba és csak onnan lehet e-mailban elküldeni, vagy korszerűbb módon, közösségi portálon eljuttatni az ismerősökhöz. A telefonon viszont ez a felvétel elkészülte utáni másodpercekben megtörténhet (ha van mobilinternet vagy wifi a felvétel helyszínén...).

Nincs tehát egyértelmű győztese a párbajnak – mégis az olcsó fényképezők fognak kihalni.Mind az egyszerű tükörreflexes, mind a legújabb, kompakt, cserélhető objektíves fényképezők nagy lapkásak (ezért igen jó képeket készítenek), nagy képernyősek, tehát drágábbak és ami fontosabb,magasabb nyereségtartalmúak, mint a tömegmasinák. Akinek a képminőség kicsit is fontos, vegyen az okostelefonja mellé egy olcsó fényképezőt, amíg még megteheti. Ezek, a piac szűkülése, a verseny élesedése miatt egy rövid ideig egyre jobbak lesznek, egyre többet nyújtanak majd egyre kevesebb pénzért.

Az okostelefonosok pedig szemcsés, de érdekes, emlékezetes fényképés videofelvételek százmillióit fogják forgalmazni az interneten. A következő 2-3 évben nem várható áttörés az okostelefonoknál sem a fotólapka méretében, minőségében, sem az „optika” javulásában.

Mindkét versenyzőnek vannak erősségei, a viadal végkimenetele mégis borítékolható