A fiatal csillagok erős, az elektromágneses sugárzás ultraibolya tartományában is jelentős intenzitása ugyanis kék színt kölcsönöz a galaxisnak, míg a jellemzően idős csillagok és nagy mennyiségű csillagközi por alkotta csillagvárosok színe inkább vörös.

A galaxisok igen kis hányadánál azonban a kék és a vörös szín együtt van jelen, azok intenzitása nem tér el jelentősen egymástól. Ez annak jele, hogy ezek a galaxisok már nem tekinthetők sem elég fi atalnak, sem elég öregnek, hogy akár kék, akár vörös galaxisnak lehessen tekinteni őket. Az angol terminológia ezeket „zöldvölgy”-galaxisoknak nevezi. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a galaxis korán jelen esetben nem a keletkezésük óta eltelt időt, hanem az átélt fejlődés mértékét értjük. Azonos időben létrejött, de más tömeggel rendelkező galaxisok például egészen más életpályát futhatnak be, az egyik lassabban, a másik gyorsabb ütemben fejlődhet, azaz ebből a szempontból különböző korúaknak tekinthetjük őket.)

Simon Mutch, az ausztráliai Swinburne Műszaki Egyetem kutatója által vezetett csoport azt vizsgálta, vajon a Tejútrendszer mely csoportba sorolható. A feladat nem volt könnyű, hiszen míg más galaxist nagy távolságból, kívülről figyelhetünk meg, addig a Tejútrendszert belülről látjuk, s a hatalmas gáz- és porfelhők mindemellett még el is takarják a megfigyelendő csillagok jelentős hányadát. Magyarán szólva: nem látjuk a fától az erdőt.

A szakemberek a kék és a vörös galaxisokra jellemző egyéb tulajdonságokat vizsgáltak ezért. A kék galaxisokban évente akár nagyságrendekkel több csillag keletkezik, mint a vörösökben, vagyis nagyobb az ún. csillagkeletkezési rátájuk. Ez már a Tejútrendszer esetében is becsülhető érték. Másik jellemző a csillagközi gázmenynyisége. Az idős galaxisokban sokkal kevesebb ez az összetevő, hiszen a gáz jelentős részéből már keletkeztek csillagok, új csillagok ezért elsősorban az életüket szupernóva-robbanással befejező, nagy tömegű csillagok maradványaiból keletkeznek. Az a gáz- és porfelhő, melyből Napunk és az azt körülvevő bolygórendszer kialakult, maga is egy szupernóva-robbanás során dobódott az űrbe. A Tejútrendszerben található csillagközi felhők aránya szintén jól becsülhető.

A kutatók az elmúlt húsz esztendő kék és vörös galaxisokkal kapcsolatos vizsgálatait és mérési adatait elemezték, alaposan tanulmányozva (és újraértékelve) az ezekkel kapcsolatban megjelent szakcikkeket. A Tejútrendszert pedig végül sikerült osztályozniuk. Érdekes eredményre jutottak. A számítások arra utaltak, hogy csillagvárosunk éppen hogy csak elhagyta a kék galaxisok korát, s immár a zöld völgy galaxisának tekinthető. Vagyis a mérések szerint már nem fiatal, de még nem is öreg. Középkorú.

A számítások ugyanakkor olyan adatokon alapultak, melyeket csak közelítőleg ismerünk. Tehát az új következtetés helytállóságát más módon is ellenőrizni kellett. Ennek érdekében a csillagászok 25 millió galaxis átalakulását vizsgálták egy számítógépes szimuláció során. A szimuláció végeztével a galaxisok természetesen sok milliárd évnyi fejlődésen mentek keresztül. A kapott galaxisok közül kiválasztották azokat, melyek csillagkeletkezési rátája, alakja és tömege a tejútrendszeréhez fogható. Ezek többsége szintén a zöld völgyben tartózkodott.

Úgy tűnik tehát, hogy a Naprendszernek is otthont adó csillagváros valóban középkorú: a szimulációk megerősítették a megfigyeléseket. De ez a középkorúság nem tart sokáig! Mutchék szerint másfél milliárd év múlva már vörössé válik nemrég még fiatal, kék galaxisunk, s akkor már csak elvétve születik egy-egy újabb csillag. Négymilliárd év múlva, az akkor már meglett korú Tejútrendszer egy rövid időre azért megfiatalodik. Akkor ütközik ugyanis össze, pontosabban akkor olvad egybe a jelenleg mintegy kétmillió fényévre található Androméda-köddel. A két galaxis gáz anyagának találkozásakor hatalmas lökéshullámfrontok alakulnak ki, melyek hatására ismét, de immár utoljára fellángol galaxisunk: rövid időre újra fiatal lesz, a csillagkeletkezés üteme ismét felgyorsul.

S ez addig tart, míg az Androméda-köd és a tejútrendszer végleg egyetlen hatalmas, vörös, idős elliptikus galaxissá nem válik…

Tejút az esti égen – már nem fiatal, de még messze nem öreg