A PhotoHall közelmúltbeli bezárása látványos, de magyarázatra szoruló következménye volt egy olyan jelenségnek, amely a digitális képalkotó készülékek fejlődéséből adódik. A készülékek (az egyszerűbb, mobiltelefonba szerelt kamerák is) ma már mindent tudnak, amiért néhány éve még a képkidolgozó szolgáltatók segítségét kértük, nyomtatásra pedig – mivel szinte minden háztartásban van már internet és számítógép –gyakorlatilag nincs szükség.

Az évtized elején még úgy tűnt, hogy a digitális fotószolgáltatások kínálják a mentőövet a hagyományos (film- és papíralapú) fotóipar számára a digitális korba történő átmenet idején. A valóságban azonban inkább csak az agóniájukat hosszabbította meg, átmenetileg elfedve azt a tényt, hogy az innováció itt nemcsak a filmelőhívás technológiáját, de az egész kapcsolódó szolgáltatóipart nyugdíjba küldte.

Kezdjük azzal, hogy a színek vagy az élesség utólagos korrigálása ma már egy középkategóriájú mobiltelefonon is elvégezhető, nem beszélve a retusálásról vagy a vörösszem-korrekcióról, amit néhány készülék automatikusan, a felhasználó tudta és beavatkozása nélkül elvégez. A beépített effektek száma végtelen, a képek keretezése, az ún. szépiahatás előállítása, vagy egy montázs összeállítása szintén nem igényel többet néhány gombnyomásnál. Az autofókusz és a szükség esetén magától bekapcsoló vaku szintén segít kiiktatni a legygyakoribb felhasználói melléfogásokat. Némelyik készülék képes kivárni a pislogást, olyan is van, ami csak mosolygásra aktiválódik. A kézremegés-korrekció már szinte alapfelszereltség. Vagyis – az átlag-felhasználó szintjén – a felvételek „alapból” megfelelnek az igényeknek, nincs szükség a szakember utómunkájára.

Talán ennél is látványosabb az a változás, ami a nyomtatás terén történt. A kinyomtatott fényképnek régen volt egy „megosztó” funkciója, így lehetett a megörökített élményt utólag bemutatni a nagymamának, vagy a kollégáknak. Ma ezt a szerepet egyrészt a Facebook, az Iwiw vagy bármelyik egyszerű levelezőrendszer tölti be. Másrészt meg a tévé (amin újabban USB-port is van, elsősorban azért, hogy pend riveról is tudjunk képeket nézegetni), a laptop, vagy legrosszabb esetben a nagyképernyős okostelefon.

A fentiek miatt a digitális fotószolgáltatások piaca az utóbbi két-három évben drámaian összezsugorodott – nemcsak nálunk, hanem az egészvilágon (csupán annyi a különbség, hogy a fejlettebb, nagyobb internetlefedettségű országokban mindez néhány esztendővel korábban következett be). A kereslet csökkenésével párhuzamosan a kamerás mobil szép lassan felfalta a kompakt kamerák piacát – vagyis a leg fontosabb szolgáltatás és termék, ami miatt az ügyfél betévedt a „képboltokba”, egyszerűen kiment a divatból.

A problémával nemcsak a PhotoHall küzd, hanem az összes olyan vállalat (beleértve a világmárkákat is, a Kodaktól a Fujiig), amelyik nem elég erős és diverzifikált ahhoz, hogy a profi és félprofi kamerákkal, vagy a képalkotáshoz nem kapcsolódó termékekkel továbbra is a kínálatban tudjon maradni.

Valami véget ért: a képkészítésben és kidolgozásban nincs szükségünk többé szolgáltatói segítségre. A szolgáltatás itt a szemünk előtt „archiválódott”, ugyanúgy, mint a történelmi múltban mondjuk a patkolókovács vagy a sarkantyúkészítő mestersége.

Nemrég tűntek fel, de hamar leáldozott a csillaguk