Az új-zélandi Christchurch egyetemének kutatói kiderítették, hogy a nyálkahal elpusztult állattetemekhez simulva, vagy a tetem belsejébe bejutva szívja fel a tápanyagokat, mint egy sűrű, gazdag levest.

A különös táplálkozásmód elemzéséhez a kutatók megnyúztak egy csendes-óceáni nyálkahalat, legalábbis eltávolítottak róla egy darabka bőrt, majd betették egy tápanyagokban gazdag tengervizes folyadékba, egy másik darabot pedig egy nyálkahal testfolyadékát imitáló oldatba. A szirupos, gazdag levesben azt figyelték meg, hogy a bőr aktív transzporttal átengedi a tengervízben található aminosavakat, sőt minél koncentráltabb volt az oldat, annál nagyobb volt a tápanyagáramlás. A kísérletről a Brit Királyi Tudományos Társaság lapjában részletesen beszámolt Chris Glover, a kutatás vezetője. És hogy miért érdekes tudományos szempontból a nyálkahal táplálkozásmódja? Nemcsak azért, mert minden más gerincesétől eltérő, hanem azért is, mert az alacsonyabb rendű állatok esetében több fajnál is megfigyelhető, és segíthet felderíteni a gerinces emésztőrendszer kialakulásának mikéntjét.