Ahol a szennyvíz szagtalan

A csepeli szennyvíztisztító telep tervezésénél a mérnököknek több kihívással is szembe kellett nézniük. Az egyik legnagyobb elé a telek kis mérete állította a szakembereket. Ráadásul a létesítmény egy lakóövezet közvetlen szomszédságában épült, így meg kellett oldani a szagtalanítást is. A szennyvíztisztító berendezéseket zárt épületekben helyezték el, a szagtalanítást két, egymástól jól elkülönített módszerrel végzik: kémiai és biológiai eljárással.

A kémiai szagtalanító három sorba kötött légmosóból áll. Ezekben az intenzívebben szennyezett levegő kerül tisztításra, amit az előülepítőkből és az iszapkezelő épületekből szívnak el. Az első légmosóban szénsav adagolásával leválasztják a káros nitrogénvegyületeket, majd a másodikban további vegyszerek segítségével a merkaptánokat (ezeket a nagyon kellemetlen, átható szagú vegyületeket) távolítják el. Ezen felül a légmosók alján 1 gramm/liter koncentráció jú klór segíti a további tisztítást. Az így szagtalanított levegő a szabadba távozik.

A biológiai szagtalanítással a kevésbé szennyezett levegőt kezelik, ami a biológiai szennyvíztisztítást végző épületekből származik. A lebontást baktériumok végzik átszűréssel. A folyamathoz tápanyagokat (foszfort) adagolnak, aminek mennyiségét a levegő szennyezettsége határozza meg. Ezzel a technológiával elsősorban gáznemű szennyeződések szűrhetők ki. Az itt megtisztított levegőt a szellőzőrendszerben cirkuláltatják.

A létesítmény a környezetvédelem jegyében épült, követhető példát állítva a további hasonló beruházások megvalósítására.

Az ülepítőben már nincs bűz
Az ülepítőben már nincs bűz
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.