Orgazmus agyi vezérléssel
Barry Komisaruk amerikai professzor 25 éve kezdte kutatni az orgazmust. Kollégáival nemrégiben funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal (fMRI) követték nyomon a női orgazmus elérése során bekövetkező agyi aktivitást. Eredményeikről a New Scientist egyik májusi száma ad hírt.
Legújabb vizsgálataik során Komisarukék rájöttek, hogy a női nemi szervekből az ingerület többféle úton jut el az agyba, ráadásul kiderült, hogy a gyönyör alatt a nők módosult tudatállapotba kerülnek. A kutatók olyan agyterületen tapasztaltak aktivitást, ahol a korábbi orgazmuskutatások során még sosem: a homloklebeny elülső részén elterülő prefrontális kortexnek (PFC) nevezett régióban. Ez az agyterület aktivizálódik azoknál is, akik képesek az orgazmust csupán fantáziálással elérni.
Az MRI-vizsgálatok szerint az orgazmus előidézése során mintegy 30 olyan agyterület aktiválódik, melyek szerepet játszanak a tapintásban, a memóriában, a jutalmazásban vagy a fájdalomérzékelésben. Az elképzelt érintések kisebb mértékben ugyan, de azonos agyterületeket aktiváltak, a prefrontális kortexet kivéve, ez a terület ugyanis éppen nagyobb aktivitást mutatott, mint amit a valódi érintésnél tapasztaltak. Komisaruk szerint ez a jelenség a fantáziálással, elképzeléssel vagy az agyból kiinduló („top-down”) élettani folyamatok szabályozásával lehet öszszefüggésben.
Janniko Georgiadis holland kutató és kollegái hasonló kísérleteikben viszont azt tapasztalták, hogy épp ennek az agyterületnek egy része (az orbitofrontális kortex – OFC) „kapcsolt ki” az orgazmus során, és talán éppen ennek köszönhető a módosult tudatállapot elérése. Szerinte elképzelhető, hogy az OFC a szexuális szabályozás központja, és talán e kikapcsolás segítségével lehet könnyebben elérni a gyönyör tetőpontját. Abban azonban nem biztos, hogy e megváltozott tudatállapot szükséges-e az orgazmus eléréshez, vagy csak egyfajta „mellékhatás”. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a kielégülésre képtelen nők erre a kikapcsolásra nem képesek.
Az egymásnak ellentmondó eredményekre az lehet a magyarázat, hogy míg Komisarukék önkielégítést végző nőket vizsgáltak, a holland kutatók vizsgálati alanyai partnereik segítségével elégültek ki. A kikapcsolás mértéke pedig talán ez utóbbi esetben nagyobb lehetett.
Julia Heiman amerikai kutató szerint ezek a vizsgálatok azért nagyon fontosak, mert az orgazmus több agyterülettel (pl. a jutalmazáséval) is kapcsolatban áll. Mivel az orgazmus erős „fájdalomcsillapító”, Komisaruk szerint az orgazmus kiváltásának vizsgálata segíthet megérteni, miként használható fel a „top-down” szabályozás a testérzetek (pl. a fájdalom) szabályozásában. E szabályozás legegyszerűbb példája a placebohatás, amikor elhisszük, hogy a bevett szer használni fog, és ezért az valamilyen módon tényleg használ is.
A gyönyör és a fájdalom feldolgozásában szerepet játszó agyterületek szerepének megismerése hozzájárulhat az ezek szabályozására irányuló hatékonyabb „top-down” technikák kifejlesztéséhez.
