A történet azonban ezzel nem ér véget. Madrid korábban jelezte: kártérítést fog kérni a németektől és az Európai Uniótól is, amiért szerintük alaptalanul keverték gyanúba a spanyol uborkát, és ezzel súlyos károkat okoztak a spanyol zöldség- és gyümölcstermelőknek. Bár a kereskedelem mára helyreállt – egy nagy német áruház volt az első, amely ismét rendelt spanyol zöldséget –, a spanyol termelők több százmillió eurós veszteséget szenvedtek el, amikor a szállítmányokat több országból is visszafordították. Azt pedig végképp nem tudni, hogy mikorra állhat teljesen helyre a bizalom a spanyol termékek iránt.

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a spanyol kormány a június 17-i, rendkívül mezőgazdasági miniszteri találkozón nyújtja majd be a számlát. Rosa Aguilar spanyol mezőgazdasági miniszter tegnap jelentette be, hogy két területen is segítséget kérnek majd: egyrészt a közös mezőgazdasági politika forrásaiból maguknak a kárt szenvedett termelőknek, másrészt egy új reklámkampányhoz, amellyel a spanyol zöldségeket és gyümölcsöket fogják népszerűsíteni külföldön. Ehhez a németek is hozzájárulását is várják.

A németek egyébként nem érzik magukat felelősnek vagy hibásnak a kialakult helyzet miatt. A hamburgi higiéniai hatóság szakemberei valóban találtak EHEC baktériumot a vizsgált spanyol uborkákban. Nemcsak egy uborka, hanem több is fertőzött volt. Az viszont csak később derült ki, hogy a súlyos járványért nem ez, hanem a baktériumcsoport egy másik törzse felelős. Mint a Bundesinstitut für Risikobewertung (élelmiszerügyi ellenőrző hatóság) munkatársa lapunknak elmagyarázta, a német hatóságoknak kötelességük volt tájékoztatni a közvéleményt. Az EHEC minden formája káros az egészségre, és az ilyen termékeket ki kell vonni a forgalomból.

A spanyolok viszont kezdettől állították, hogy gazdasági érdekekek állnak a spanyol zöldséget ért kritika hátterében: a nyár kezdetén már a német termelők is beszállnak a versenybe, és próbálják a hazai termékekhez visszacsábítani a fogyasztókat. Ilyenkor hagyományosan csökken a spanyol export, de egy ilyen vádaskodással akár évekre tönkre lehet tenni egy ágazatot. A spanyol–német viszony amúgy sem volt felhőtlen az utóbbi időben: amikor tavasszal mindenki azt találgatta, hogy Görögország és Írország után melyik eurótagállam folyamodik legközelebb uniós segítségért, Angela Merkel egy elszólása következében (a hitelező bankok kockázatvállalását emlegette) a hitelezők azonnal menekülni kezdtek a spanyol állampapíroktól. De nem tett jót a kapcsolatoknak a kancellár legutóbbi elszólása sem arról, hogy a déli országokban az emberek jóval kevesebbet dolgoznak, és több szabadságot kapnak, mint a németek: ezt a Tagesspiegel című berlini lap tételesen cáfolta is, összehasonlítva a spanyol, a görög és a német munkaidőt, illetve éves szabadságkeretet.

A spanyol El País arról is ír, hogy komoly rivalizálás folyik az európai egészségügyi intézmények között: a WHO európai szervezete vagy a 2005-ben alapított Európai Betegségmegelőző Központja találja-e meg a kórokozó ellenszerét? A WHO a jó hírért is küzd, miután az influenzával kapcsolatban korán hirdetett járványt, és túlzottnak minősült volt a mobiltelefonok rákkeltő hatásáról szóló legutóbbi tanulmányuk is.