Most akkor rákkeltő a mobil vagy nem?
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) – a WHO egyik szakosított szervezete – illetékes munkacsoportja megállapította: a mobiltelefónia is azon technológiák közé tartozik, amelyek esetében nem zárható ki a humán rákkockázat. Egyértelmű bizonyíték azonban továbbra sincs, ami azt jelzi: ha valós is ez a kockázat, a súlyossága egyelőre nem vetekszik aműszaki civilizációmás, kézzelfoghatóbb veszélyeivel.
Rákkeltő az az anyag vagy fizikai hatás, amellyel kísérleti állatokban daganatos megbetegedést lehet előidézni – ez a primitív „laborszabály” a kockázatbecslés első szintje. Ilyen alapon számít rákkeltőnek például a dioxin vagy a fenolftalein. A mobiltelefon egyelőre még távol van ettől a kategóriától: az IARC szerint a „lehetséges rákkeltők” sorába tartozik, ugyanúgy, mint a kipufogógáz vagy a DDT (utóbbi „helyezése” talán sokaknak meglepetés, a betiltott vegyszert a közvélemény veszélyesebbnek hiszi – veszélyes is, de főleg a magzatkárosító és szaporodást gátló tulajdonságai miatt).
Új tény vagy fejlemény egyébként nemmerült fel a legalább 15 éve intenzíven kutatott mobilsugárzással kapcsolatban, és ilyesmit az IARC nem is állít. A jelentésben az szerepel, hogy elkészítették az eddig publikált legfontosabb tanulmányok szintézisét, megkeresték a közös nevezőket, statisztikákat állítottak össze, és úgy találták: „van rá esély”, hogy megnőhet kétféle agydaganat, a glióma és az akusztikus neuróma kialakulásának kockázata a rendszeres mobilhasználat következtében. Az említett tanulmányok közül ugyanakkor egyiknek sem ez volt a konklúziója, és emiatt a mostani besorolás sem áll igazán erős lábakon.
A WHO kategóriarendszerén belül a mobil most a középső kategóriába került. A „hierarchia” csúcsán a bizonyítottan rákkeltő dohányzás, alkoholos italok és szolárium (!) áll, utána következnek a valószínűleg rákkeltő anyagok és hatások (mint például az éjszakai műszak), a harmadik osztály pedig a lehetséges rákkeltőké (ezenkívül vannak még a valószínűleg nem rákkeltő és a nem rákkeltő kategóriák). Ahhoz, hogy a mobiltelefon előrelépjen, további kutatásokra van szükség: ez a technológia túl fiatal az egyértelmű állásfoglaláshoz. Ráadásul a mobilhasználat folyamatosan változik: amikor a kutatásokat elkezdték, a magas árak és az alacsony lefedettség miatt még a „gazdagok” is csak naponta egy-két hívást bonyolítottak.
A mobiltelefon-gyártók nemzetközi szövetsége mindenesetre viszszautasította, hogy a termékeik rákkeltőek lennének: szerintük a mostani bejelentés egy jó adag előítéleten és a már ismert adatok téves értékelésén alapul. Az is tény ugyanakkor, hogy a mobilhasználat egészségügyi kockázatait a hatóságok – indirekt módon – egyszer már elismerték, amikor az egyes készülékek sugárzásának intenzitását jelölő SAR-számok feltüntetését kötelezővé tették. A vitatott megállapításokat tett munkacsoport vezetője mindenesetre elismerte, megállapításaik meglehetős bizonytalanságot és hiányosságokat tükröznek.
