A kőzetmintákban megbúvó életnyomok, a lávakőzet belsejébe temetett fosszíliák, ritka ásványok és vegyületek meghatározása eddig nehézségbe ütközött. A röntgensugaras tomográfia továbbfejlesztése úgy tűnik, segít ezen a problémán.

Az eljárást széles körben használják a gyógyászatban és az anyagtudományban, mert jól feltárja az alakot és a szerkezetet, de nem világítja meg a bennük lévő kémiai kötéseket.

Ami elég nagy hiányosság, elég ha arra gondolunk, hogy például a grafit és a gyémánt is szénből áll, a különbség „mindössze” a szénatomok közötti kötésben van. Ennyi azonban éppen elegendő ahhoz, hogy gyökeresen eltérő tulajdonságokkal rendelkezzenek. Grafitból senki sem akar nagyobb mennyiséget begyűjteni, gyémántból viszont már egy kisebb darab is nagy becsben áll. A Helsinki Egyetem és a grenoble-i Európai Szinkrotronsugárzási Központ (ESRF) munkatársai most olyan technikát fejlesztettek ki, amely röntgensugarak segítségével pontos képet alkot a kémiai kötésekről.

„Szeretnénk ezt az eljárást marsi kőzetek, vagy éppen a Holdról származó minták elemzésére használni. Az új technika azt is látja, hogy milyen molekulák vagy kristályok vannak a zárványokban. Ha szenet találunk, azt is meg tudjuk mondani, hogy az grafit-, vagy éppen gyémántszerű elrendezésű” – nyilatkozta Simo Huotari, a Helsinki Egyetem munkatársa.

Az újonnan kifejlesztett módszer segítheti az anyagok molekuláris szintű felépítésének jobb megértését, új szerkezetű nanoanyagok, illetve üzemanyagcellák létrehozását.