Márpedig a XX. cikkben ez szerepel: (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikai lag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, amunkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

Úgy került be ez a passzus, hogy még az érintett szűk szakma sem nagyon értesült róla, és az alaptörvény vitája során szinte teljesen elkerülte a közvélemény figyelmét. Szerintem ez egy „időzített bomba”, ami előbbutóbb alaposan meg tudja rengetni mezőgazdaságunkat.

Fontos alkotmányos alapelv, hogy a testi és lelki egészség lehetőségét mindenki számáramegteremtsük. Az egészséges élelmiszerek vagy a munkavédelem valóban szolgálja ezt, de a genetikailag módosított élőlényektől (GMO-któl) mentes mezőgazdaság vajon hogyan járulhatna hozzá?

Mi a célja?

A megfogalmazásból úgy tűnhet, mintha a génmódosított (GM)-élőlények a mezőgazdaságban valamiféle egészségkockázatot jelentenének. Ez összhangban van azzal a felszínes, előítéletes hozzáállással, amit az elmúlt évek GMO-k elleni kampányával sulykoltak a közvéleménybe az ellenzők. Miközben minden mérvadó vizsgálat, amelyekre a hatósági engedélyek is alapulnak, éppen azt mutatta ki, hogy a köztermesztésben lévő GM-termények (pl. a glifozáttűrő szója, moly- és bogárrezisztens kukoricák stb.) ugyanolyan biztonságosak, mint hagyományos változataik. Hogy ezek a vizsgálatok elegendőek voltak-e, vagy sem, azon lehet vitatkozni, de hogy a biztonságosságot támasztották alá, az nem lehet vita tárgya.

Ráadásul, ha akár egészségtelen élelmiszert, akár környezetkárosítást eredményezne a GMO-alapú mezőgazdaság, akkor már eleve teljesen felesleges túlragozni a kérdést, és alkotmányba írni egy ilyen tilalmat, hiszen a (2) bekezdés többi része ezekről már rendelkezik, ezekhez képest semmi újat nem jelent a GMO-mentesség deklarálása. Egyébként a GMO-k egészségre való veszélyességének kérdése egyértelműen tudományos kérdés, márpedig épp tíz cikkel korábban mondja ki ugyanez az alaptörvény, hogy „(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”

Ha a MON810-es molyellenálló kukoricával szemben deklarált magyar moratóriumot környezetvédelmi aggályokra alapozták, akkor az alaptörvénybe miért egészségvédelmi szempontból kerül be a GMO-mentesség? És ha az egészségvédelmi szempont a fontos, akkor tavaly miért mondott ki a kormány moratóriumot az „Amflora” GM-burgonya termesztésére, amit ipari alapanyagnak fejlesztettek ki, és nem emberi fogyasztásra? Ezek is elég durva ellentmondások. Érdekes dupla csavar lesz az, amikor egészségvédelemre hivatkozva tiltjuk meg kifejezetten és bizonyítottan egészségvédelemre szolgáló GM-növények termesztését.

Ugyanis már bevezetés előtt állnak a magas omega–3 zsírsavat, több antioxidánst és vitaminokat tartalmazó GM-fajták is.

Egyébként, ha a jövőben bármikor, bármelyik GM-növényfajtával kapcsolatban felmerül akár egészségkockázat, akár környezetkockázat, azt a fajtát moratóriummal be lehet tiltani, de általános tiltást megfogalmazni olyan alapon, hogy milyen technológiával készült valami, egyszerűen nonszensz. Mintha a futószalagon gyártott autókat tiltanánk be a kézzel öszszeszereltekkel szemben, és nem azt vizsgálnánk, hogy biztonságosak-e, megfelelnek-e környezetvédelmi előírásoknak!

Még súlyosabb gond az, hogy saját mozgásterünket korlátozzuk ezzel az általános GMO-mentességgel. Az elmúlt közel 15 év gyakorlati tapasztalata és a gyarapodó tudományos eredmények is azt mutatják, hogy a GMO-alapú mezőgazdaságnak szélesedni fog az alkalmazása. Hiába döbben rá esetleg 5-10 év múlva aktuális kormányunk arra, hogy az alaptörvénynek ez a pontja súlyos gátja mezőgazdaságunk versenyképességének, ha nem lesz kétharmados támogatottsága, nem tud szabadulni ettől a béklyótól.

Elérheti-e a célját?

Feltéve, de meg nem engedve, hogy a GM-termények mégiscsak rejtenek valamiféle egészségügyi kockázatot, azonnal a szabályozás egyik nagy ellentmondásába futunk bele. Ugyanis az alaptörvénynek ez a cikke semmilyen szinten nem érinti az importot, feldolgozást, felhasználást. GM-szója- és -kukorica-tartalmú élelmiszerek és takarmányok ugyanúgy behozhatók és forgalmazhatók lesznek, mint eddig, tehát a vélt, ill. sugallt veszélyeknek ugyanúgy ki tesszük magunkat és jószágainkat, mintha nem korlátoznánk a mezőgazdaságot. Csak azokat a gazdálkodókat korlátozzuk, akik szeretnék kihasználni az egyszerűbb és hatékonyabb gyomirtás, vagy a csökkentett rovarirtó vegyszerezés előnyeit, és ezzel hatékonyabb, versenyképesebb és környezetkímélőbb növénytermesztést szeretnének megvalósítani.

A megfogalmazásban – „genetikailag módosított élőlényektől mentes” – újabb ellentmondás bújik meg, bár ez nem a magyar törvényalkotók hibája. A jogi és a biológiai fogalom ellentmondása. Jogilag ugyanis csak az számít genetikailag módosítottnak, amiben a géntechnológia eszközeivel célzott módosítást végzett az ember; míg szakmai szemmel minden genetikai módosulást, melyet az ember tevékenysége hozott létre (nemesített fajták, fajhibridek, mutánsok stb.), genetikailag módosítottnak tekintünk, de ezek nem tartoznak a GMO-szabályozás hatálya alá. Viszont a GMO-k közé tartoznak azok a gombák, baktériumok, vírusok is, amiket fermentáció ra, vagy állatgyógyászati célra hoznak létre géntechnológiai módszerekkel. Ki fogja tudni megmondani, hogy az istállóban a jószág rekombináns vakcinával történő beoltása állatgyógyászat (és akkor alkotmányos) vagy állattenyésztés, és akkor alkotmányellenes? Ha viszont sört, bort készítenek GM-élesztővel, vagy valamilyen probiotikus élelmiszert GM-baktériummal, azokra nem fog vonatkozni a GMO-mentesség, hiszen az élelmiszeripar és nem mezőgazdaság?

Mivel egyeztethető?

Miközben az alaptörvénynek ez az először visszavont, majd zárószavazás előtt visszaszuszakolt módosítása annak az országgyűlési határozatnak a szerves folyománya, mely kötelezte a magyar kormányt minden intézkedés megtételére a GMO-mentes mezőgazdaság fenntartására, súlyos kérdésként merül fel, hogy összeegyeztethető-e az Európai Unió szabályaival. Ha nemzeti szintű jogszabály ütközik az uniós joggal, legyen az rendelet, vagy alkotmány, az uniós jog az irányadó. Márpedig az uniós koegzisztenciaszabályokkal, melyek kimondják, hogy diszkrimináció mentesen biztosítani kell a hagyományos vegyszeres, a bio- (orga nikus) és a GM-növénytermesztés egymás mellett létezését, ez a XX. cikkel erősen szembe megy. Nagyon kétlem, hogy akár az alkotmánynak ez a része, akár a ráépülő sarkalatos törvények megállnának a koegzisztencia-előírásokkal szemben.

Persze az ördög a részletekben bújik meg, nagy kérdés, hogy ezt az alkotmányos cikket korlátozóan, vagy megengedően értelmezik-e az alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotásánál, illetve a jogalkalmazásnál? A megfogalmazásból ugyanis liberális értelmezéssel kiolvasható a mezőgazdaság GMO-mentes szegmensének támogatása, az egyéb ágak korlátozása nélkül is; de belefér az is, hogy ellehetetlenítenek minden olyan gazdálkodási formát, ami bármilyen GM-élőlényt kíván hasznosítani. Pontosan attól lesz gumiszabály ez így, hogy nem egy általános alapelvről van benne szó, ami alkotmányba való, aminek a tartalma világos.

Olvastam már olyan értelmezést, hogy ez a XX. cikk azért nem ellentétes az uniós joggal, mert csak GMO-mentességre vonatkozó törekvéseket fogalmaz meg. Lehet, de akkor két eset van: vagy az erre épülő törvények konkretizálják ezt a törekvést, és akkor azok lesznek ellentétesek az uniós joggal, vagy semmi nem konkretizálja a törekvést, és akkor üres frázis marad, aminek semmi keresnivalója egy alaptörvényben.

Kinek az érdeke?

Talán azok érdekét szolgálja ez a tétel, akik valamilyen okból „felesküdtek” vagy a géntechnológia, vagy a géntechnológiával létrehozott növények üldözésére. Inkvizítori indíttatásuk mögött lehet félelem, ideológiai meggyőződés, globalizációellenesség, multiellenesség (netán személyes konfliktus egyes cégekkel), személyes politikai érdek, vagy akár anyagi érdekeltség is.

Akiknek az anyagi érdeke tiszta és világos, azok a biotermesztők. Ők maguk deklarálják, hogy GMO-mentesek a terményeik, ettől azokat jobbnak és értékesebbnek gondolják, és ez is segíti, hogy jobb árat kapjanak a drágábban megtermelt portékájukért. Az, hogy szerintem az alapvetésük téves, abból a szempontból most mellékes, hogy ők legalább egyenesen és világosan vállalják az érdekeiket. Ha a kormányzat támogatni akarja őket, ahhoz semmi szükség alkotmányos szintű megoldásra.

Minden más ellenző érdeke homályban marad. A közéjük tartozó kutatók például eddig azzal érvelve kértek több támogatást, hogy több „független” kutatásra van szükség. A függetlenség kérdése megérne egy külön írást, ebbe most nem megyek bele. Tény, hogy ha az országban nem termesztenek majd GM-növényeket, akkor okafogyottá válnak a környezeti kockázatvizsgálatok is, egészségkockázatit meg eddig is alig-alig végeztek.

Sokkal problémásabb az, hogy van kormányzati politikus, aki politikai karrierje megkoronázásaként tekint a GMO-mentesség alkotmányba foglalására, netán eszköznek tekinti arra, hogy ujjat húzhassunk az Európai Unióval.

Mindezeket megfontolva, akár onnan nézem, hogy „a GMO egy terjedő fekély a Föld testén” – ahogy a magyar GMO Fehér Könyv sajtótájékoztatóján egy szélsőséges ellenző modortalanul és sértően megfogalmazta – akár onnan, hogy „a géntechnológia eredményeit hasznosítsuk, ha egyszer az emberiség javára van” –ahogy ezt pl. a katolikus egyházfő is tekinti –, minden szempontból használhatatlanul rossz lett ez a része az alaptörvénynek.

A szerző tudományos főmunkatárs Növénybiológiai Intézet, Szeged

MARABU RAJZA