Tovább élnek, de előbb öregszenek az ebek
A szóban forgó kutatási projekt –amelynek gazdája az ELTE Etológia tanszéke – arra a látszólag egyszerű kérdésre kereste a választ, hogy mikor kezdenek öregedni a kutyák. Az időpont helyes meghatározásának azért van jelentősége, mert az idős állat másmilyen gondozást, táplálást, egészségügyi felügyeletet igényel – ha ezt csak az indokoltnál később kapja meg, az az aktív (egészséges) évek számának jelentős csökkenésével járhat. Mint kiderült, a klasszikus felnőttkor általában csak 7 éves korig tart, ekkor a kutyák többsége az öregkorba ér. A gazdák azonban csak a 9-10 éves kor környékén kezdik érzékelni az öregedést. A késedelemnek részben az a magyarázata, hogy az új életszakasznak eleinte nincsenek látványosan szembetűnő jelei, a változás kifejezetten lassú. A másik ok, hogy a gazdák maguk is változnak, és természetesnek tekintik, ha a kutyájuk az idő előrehaladtával kevésbé aktív, „megkomolyodik”.
Hogy mikortól számít idősnek egy kutya, azt a laikus nehezen tudja objektíven meghatározni. A kutatók az ún. öregedési indexet használták az egyes életszakaszok elhatárolására. Azt tapasztalták, hogy 7 éves kor környékén az öregedési index – amely az aktivitás, a koncentráció, a tanulási készség és az önkontroll mérőszámaiból áll össze – ugrásszerűen emelkedni kezd (a nagyobb érték a kedvezőtlenebb állapotot jelzi).
Az összesen mintegy 900 (50-50 százalékban hét év alatti és feletti korú kutyával rendelkező) gazda körében elvégzett kérdőíves felmérés azt mutatta, hogy az öregedés ettől a kortól fizikai, szellemi és szociális téren is felgyorsul. A magatartás változása a legkevésbé a gazdával történő interakcióban látszik (az érzelmi tényezők mellett ez is magyarázza, hogy nem vesznek róla tudomást), viszont például a fegyelmi és a tanulási képesség, vagy a szobatisztasággal is összefüggő önkontroll a „második félidő” elejétől akár ugrásszerűen is csökkenhet, és az aktivitás is visszaeshet.
Egy másik figyelmeztető jel, hogy az időskorba lépő ebek kevésbé érdeklődnek a környezetük iránt, és nem reagálnak az ingerekre olyan intenzíven, mint fiatalabb korukban. Egy összehasonlító vizsgálat azt mutatta, hogy a szellemi képességek terén az idős kutyák kétszeres, az aktivitásban pedig háromszoros romlást mutattak a 7 év alatti fajtársaikhoz képest.
Az időben észlelt öregedés lehetőséget ad az aktív életszakasz kitolására. Az idős kutyák érzékenyebbek a táplálék minőségére, kevésbé bírják a fizikai igénybevételt (ami nemcsak a testmozgásra, hanem például az extrém hidegre vagy melegre, illetve a szomjazásra is vonatkozik), könnyebben betegszenek meg (a természetes úton elpusztult kutyáknál az egyik leggyakoribb halálok a rák, ami az idős kutyáknál szignifikánsan gyakrabban jelentkezik).
A fokozott odafigyelés és gondoskodás az életüket legfeljebb áttételesen hosszabbíthatja meg, a betegségmentesen és aktívan eltöltött időszakot azonban akár 2-4 évvel is megnövelheti.
