A Regensburgi Botanikus Társaság (RBT) ismerte fel elsőként a terület jelentőségét. 1911-ben megvásárolta a láp egy részét, 1990-ben a fennmaradó területeket is megszerezte. 1976 óta törekednek megóvni a terület láp jellegét, ami az illegális vízelvonás és erdőtelepítés miatt veszélybe került. Az RBT és a Kalkwerk Saal nevű üzem között éveken át viták folytak, mert a gyár a mészfeldolgozáshoz kiszivattyúzta a karsztvizet, ami az RBT szerint nagymértékben veszélyeztette a közelben fekvő láp vízháztartását és ezáltal egész élővilágát. A vita 2001 májusában megegyezéssel zárult, miszerint a mész kitermelése mindaddig lehetséges, amíg a vízszint bizonyos határérték alá nem csökken. Ennek ellenőrzésére a láp több pontján mérőműszereket helyeztek el. A mészmű is hozzájárul a láp vízháztartásának fenntartásához: forrásvizet vezetnek a lápba.

A Regensburgi Egyetem mikrobiológusai 2002-ben újfajta archeabaktériumokat fedeztek fel, hideg vízi archeákat, amelyek tízfokos hőmérsékleten biokatalizátorként működnek. A biológiai kar hallgatói és kutatói azon fáradoznak, hogy kiderítsék ezek összetételét, végső céljuk pedig, hogy az alacsony hőmérsékleten működő biokatalizátorokat laborkörülmények között is előállíthassák.

Mintavétel a „büdös” forrásból