A világ számos pontján évtizedek óta kísérleteznek azzal, hogy fogságban tartottdelfinekkelképekéshangok segítségével kommunikáljanak. Egy hawaiitengeriemlős-laboratóriumban az ott lakó palackorrú delfinek több mint 100 szót felismernek, sőt eltérő sorrendben is megértik a szavak jelentését, például tudják mi a különbség aközött, hogy hozd ide a szörfdeszkát az embernek, vagy hozd ide az embert a szörfdeszkához.

Ennek ellenére a legtöbb korai kommunikációs kísérlet egyirányú volt. Az ember alkotott egy rendszert,megtanította a delfineknek, hogy hogyan használják, majd ha kért valamit a delfintől, az jól idomítottan végrehajtotta az utasítást. Maga a delfin azonban nem kért semmit a gondozójától.

A kommunikáció kétirányúvá tételének első lépése az volt, hogy 1998-ban Denis Herzing és csapata nagyon egyszerű mesterséges hangok használatával megtanította a delfineket arra, hogy a hangot kapcsolják össze egy nagy víz alatti „billentyűzeten” lévő négy ikon valamelyikével. A különböző szimbólumokra mutatva a delfinek kérni tudtak az embertől bizonyos dolgokat, például azt, hogy játsszanak egy darab hínárral, vagy lovagoljanak egy kicsit a búvárhajó hullámain. Ez a rendszer tehát felkeltette a delfinek érdeklődését, de nem volt kellően delfinbarát ahhoz, hogy sikeres legyen.

Herzing azonban nem adta fel. Felvette a kapcsolatot a Georgia Technológiai Intézet mesterségesintelligencia-kutatójával Thad Starnerrel, hogy segítsen neki megfejteni és használni a vadon élő delfinek hangjait. Ehhez azonban megfelelő készülék is kellett, mivel a delfinek akár 200 kilohertz hangmagasságban is adnak ki hangokat, ami tízszer magasabb, mint amit az ember még érzékelni tud. Ráadásul több irányba is képesek hanghullámokat kelteni anélkül, hogy a fejüket elfordítanák. Valójában az embernek a víz alatt még azt is nehéz megállapítania, hogy melyik delfin adta ki a hangot, a jelentéséről már nem is beszélve.

Adelfinhangok felvételére és visszajátszására Starner épített egy speciális, okostelefon méretű komputert két víz alatti mikrofonnal, amely képes befogadni a delfinek teljes hangtartományát. A készüléket a búvár a mellkasára rögzített vízhatlan tokban viszi magával, és egy hozzá csatlakoztatott egérrel ki tudja választani, hogy mely hangokra kíván válaszolni.

A kísérleteket nemrég kezdték el az atlanti pettyes delfinekkel. Először a búvár lejátssza nyolc, ember alkotta szó, illetve hang valamelyikét, ami jelentheti például azt, hogy hínár, vagy hullámlovaglás. A szoftver azt figyeli, hogy melyik hang lesz az, amelyet a delfi nek utánoznak. Az alapötlet szerint az utánzott szavakból állítják össze a delfinek beszédének alapegységeit. A kutatók által használt algoritmus kiszűri a gyakori hangok közül a kevésbé ismerős hangokat, egészen addig, amíg össze nem áll az alapszavakat tartalmazó szótár.

Egyelőre persze fogalmunk sincs, hogy melyek ezek az alapegységek és a delfinhangok dekódolása egy cseppet sem könnyű feladat. Sokan szkeptikusak, hisz azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a delfineknek egyáltalán vannak-e „szavaik”, azaz azonos jelentésű hangjeleik. Mindenesetre, ha Herzingnek sikerül, ő lesz az első a világon, aki saját nyelvükön beszélgethet a delfinekkel.

Elmék találkozása