Lebukott a Facebook
A történetet egy blogger, Chros Soghoian robbantotta ki azzal, hogy közzétett egy levélváltást, amelyben arra próbálták meg rávenni, hogy írjon olyan bejegyzéseket, amelyek kritizálják a Google adatkezelési gyakorlatát. A felkérő pedig nem más volt, mint az amerikai TOP-5 PR-cég egyike, a Burson-Marsteller. A blogger visszafogta magát a történtek kommentálásával kapcsolatban, a levelezés nyilvánosságra hozatala mégis komoly fegyvernek bizonyult. Többek között azért, mert a PR-cég nem volt hajlandó felfedni megbízója kilétét, noha Soghoian konkrétan rákérdezett, ki is fizeti a révészt?
Az ügy központi témája a Google keresési módszere lett volna, amelyet a cég még tavaly hatalmas technológiai innovációként harangozott be: a webkettes tartalmakban és a közösségi hálózatokban is valós időben képes keresni a rendszer, mindezt pedig úgy, hogy óriási számítógépes (robot) teljesítményt vet be a háttérben. Gyakorlatilag a bloggereknek ezt kellett volna úgy interpretálni (fizetségért), hogy a cég robotokkal kutat az amerikai polgárok magánéletében, a felhatalmazásuk nélkül. A végső cél az lett volna, hogy a sztori olyan jelentős lapokban teljesedjen ki, mint a The Washington Post, a Politico, és a The Huffington Post – utóbbi kezeli a legszigorúbban az adatvédelmi történeteket.
Néhány óra volt csak az interregnum, amikor mindenki a Microsoftra és az Apple-re gyanakodott mint a Google két legnagyobb versenytársára, ám csakhamar képbe került a Facebook is, s a vállalat szóvivője bizony kénytelen volt elismerni, ők indították az akciót. A kizárólag etikailag könnyen kikezdhetőnek látszó indoklásul annyit hozott fel, hogy szerintük a Google adatkezelési módszere fenyegeti az amerikaiak magánéletét. Arra nem tért ki, hogy a cég ezen álláspontját miért nem közvetlenül kívánta közzétenni.
Ha Magyarországon próbálnának meg adatkezelési elvekre hivatkozva gyengíteni egy cég renoméját, az alighanem háromnapos csoda sem lenne, azzal együtt, hogy a magyar közönség is egyre érzékenyebb e szempontokra. Az amerikai társadalomban viszont a személyes adatok és a magánélet védelme évtizedek óta a legforróbb témák között van számon tartva, e területen a jogszerűségre minden cég nagyon ügyel, még akkor is, ha a színfalak mögött esze ágában sincs betartani. Az internetes vállalatokat nagyon sűrűn vádolják ezzel.
Szakértők szerint az eset azt mutatja, hogy a Szilícium-völgy legnagyobb cégei egészen hidegháborús viszonyokba süllyednek, hiszen immár óriási, dollártízmilliárdos üzletek fölött rendelkeznek. Nem véletlen, hogy az ügy főszereplője pont a Burson-Marsteller volt: 2008-ban ők voltak Hillary Clinton előválasztási kampányának szervezői –ezt a párharcot végül Barack Obama nyerte a jelenlegi amerikai külügyminiszterrel szemben. A PR-cég vezető munkatársai ezt megelőzően Bill Clinton mellett is ott voltak tanácsadóként.
A valós idejű webkettes és közösségi hálókban való keresés, melynek központi tudása a Google kezében van, valójában rontja a Facebook üzletét, csökkenti a látogatók számát – ez való igaz. A kampányban arra próbáltak ráerősíteni, hogy az amerikai és más országok adatvédelmi hatóságai rendre ott vannak a Google sarkában, időnként bizonyos technológiákról megállapítják, hogy sérti az alapvető jogokat, s ilyenkor a Google rendre módosít a feltételeken, vagy a technológiákon. Igaz, ilyen jellegű figyelem világszerte övezi a Facebookot is, e cég sem először találta magát szemben a hatóságokkal, s volt már rá példa, hogy ő is módosítani kényszerült adatkezelési elvein.
A közösségi hálózatokon és awebkettes hálózatokon található adatok ugyanis egyszersmind érzékenyek – még akkor is, ha az emberek egy része örömét leli élete minden lépésének postolásában – ugyanakkor értékesek is: marketingakciókra és számos más kereskedelmi tevékenységre hasznosíthatók, így elviekben dollármilliárdokká konvertálhatók. Ha a jogi feltételek is megvannak hozzá.
