A ferihegyi átnevezésnél kakaskodásról volt szó
Naponta többször is találkozunk térképpel a magánéletben a sajtóban, GPS navigátorban, a Google Earth vagy Google Maps formájában. A legfontosabb felhasználók persze az államigazgatás, a honvédelem és a szakigazgatás, ám ez a szakterület mégis ritkán kerül a köztudatba.
Az ELTE egyetemi tanára szerint régen is előfordult már, hogy perpatvarba keveredett a kartográfia. A Trianon utáni frankhamisításnál az akkori hatalom döntése alapján a Katonai Térképészeti Intézetben nyomták az ezerfrankosokat a francia gazdaság gyengítése céljából. Klinghammer István azonban hangsúlyozza, soha nem a szakma a bajkeverő.
Mint ahogy a honvédelmi tárcánál történt mostani visszaélésekkel összefüggésben sem volt semmi köze a térképészeknek a vesztegetésekhez. A szakmát kiszolgáló anyagbeszerzők és nem a szakmai irányítók voltak a hunyók, ők hozták hírbe az intézetet. Pedig lenne más érdekes híranyag is a honvéd térképészeti intézettel kapcsolatban. A szakember a NATO-ban az 5. helyre rangsorolja a magyar katonai kartográfiát szakmai felkészültség és az előállított minőség szempontjából.
A ferihegyi átnevezésnek sem volt semmi köze a szakmához. – Egyszerű kakaskodásról volt szó – mondja Klinghammer professzor. Az egységes magyar földrajzinév-írásra való törekvés a XX. század elejére nyúlik vissza, a Földrajzi Név Bizottság (FNB) szinte változatlan formában 48 éve működik. A földrajzi nevek írásának is megvannak a maga írott és íratlan szabályai, melyekhez igazodni kell. Az új nevet el kell tudni helyezni a magyar nyelvészetben, nyelvtanban és a földrajzi tudatban. Átnevezések esetén indokolt, hogy minden ország védi a kultúrkincsét, a hagyományait és a helyi lakosság élő nyelvhasználatát. A régi, szép neveket nem szabad átnevezni – állítja a március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett tudós, aki attól nem tart, hogy gondot jelentene egy új testület felállítása, tekintettel arra, hogy a minisztériumok és a többi kijelölt intézmény nem csupán saját alkalmazottaik közül delegálhatnak megbízottakat, hanem példának okáért a MTA szaktekintélyeit is felkérhetik.
Ugyanez a bizottság állította össze az érettségi vizsga földrajzinév-anyagát is. Mégsem minden tankönyvkiadó alkalmazza következetesen a megadott írásmódot. A professzor szerint ez azért lehet, mert az elmúlt 1-2 évtizedben a technika, a technológia előreszaladt, lehetőséget nyújtva a szakismeret nélküli térképkészítésre. Sokan hamar túlteszik magukat a kartográfiai nehézségeken és az emberek információéhségével visszaélve, mutatós dizájn mögé rejtve silány tartalmat hoznak létre. Sajnálatos módon még az iskolai térképek, oktatóanyagok esetében is sokszor látni, hogy nem térképész, hanem grafikus készítette őket.
Az új technika azonban segíthet is, hiszen az Országleltár vagyonnyilvántartását nagy felbontású légi felvétel alapján tervezik. Klinghammer István úgy véli, egy rövid időn belül végrehajtott nagy felbontású légi fényképezés gyakorlatilag az ország újra felmérésének az alapját adná. Ennek során új összefüggésekre is fény derülhet az eddig koordinálatlanul, egymástól függetlenül tárolt és kezelt adatok össze vetésével. Az így elkészült adatbázist, valamint térképet később persze folyamatosan naprakész állapotban kell tartani.
Eközben az internet jóvoltából egyre több ingyenes, jó minőségű térképhez lehet hozzáférni, nem üzlet már a térképkészítés. A térképész akadémikus szerint ez részben világjelenség, nem lehet ellene mit tenni. Persze segít a szemléletváltás, hiszen a könnyen hozzáférhető Google Earth segítségével a globális problémák is sokkal jobban modellezhetők, mint bármikor korábban. Magyarországon az áttörő változást azonban a megfelelő szervezeti átalakítás jelentené. Jelenleg hiányzik a térképészet országos irányító szervezete, egy kiemelt pozíciójú térképészeti hivatal, amelynek koordináló szerepe volna. A szerteágazó szakma különböző intézményeiben felmért, gyűjtött adatokat ide kellene beszolgáltatni és itt működne az előbb említett központi nyilvántartás. Az állami szervek, intézmények és nonprofit szervezetek térítésmentesen juthatnának az igényelt adatokhoz, ami olyan projektek megvalósulását tenné lehetővé, amelyek most sokszor tőkehiány miatt hiúsulnak meg. Adatszolgáltatási díjat pedig kizárólag profitcélú felhasználás esetén kellene fizetni.
