A veszélyek nem hatják meg a hölgyeket
Noha az ideális az lenne, ha a nők a húszas éveikben szülnék meg gyermeküket, ma már egyáltalán nem számít különlegesnek a negyven év fölött járó kismama. Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatóhelyettese szerint a nők biológiai jellemzői alapján a 20–34. életévük közé esik az ideálisnak mondható anyai életkor. Ebben az időszakban kiváló a reprodukciós képesség, és minimális a terhesség egészségügyi kockázata. Ennél idősebb korban csökken az életképes petesejtek száma, gyakrabban fordul elő a petevezetékek lezártsága, a méhnyálkahártya rendellenessége, valamint egyéb, nem nőgyógyászati probléma. A harmincas évek végén, negyvenes évek elején járó kismamáknál gyakoribb a méhen kívüli terhesség, a vetélés és a koraszülés, illetve a magzat méhen belüli elhalása, később a bölcsőhalál. A vajúdás és szülés általában tovább tart náluk és gyakoribb a császármetszés, többször van szükség fogóra, vákuumra a szülés levezetésénél.
Miért szülnek mégis harmincöt felett a nők? Az érintettek többsége úgy érzi, hogy számukra ez a megfelelő életkor a gyermekáldásra, több előnnyel jár, mint hátránnyal. Úgy tartják, hogy a magasan képzett, anyagi biztonságát megteremtő, modern, kiegyensúlyozottabb nőből jobb szülő válik, sokkal kevésbé tekintik nyűgnek a kötelezettségeket. Általában könnyebben beletörődnek a szülői szerepbe, türelmesebbek.
Az első terhességüket halogatóknak – bármilyen okból teszik is ezt –, tisztában kell lenniük azzal, hogy az idős anyai életkorban gyakrabban válik szükségessé a mesterséges megtermékenyítés. A korszerű terhesgondozásnak és szülészeti ellátásnak köszönhetően természetesen negyven év felett is biztonsággal kihordható a terhesség. Ács Nándor szerint harmincöt év felett genetikai tanácsadás, illetve genetikai vizsgálatok elvégzése szükséges a kromoszómarendellenességek nagyobb előfordulási esélye miatt.
Azt is tudni kell azonban, hogy e korcsoportba tartozó nőket több veszély is fenyegeti. Például addig várnak a teherbeeséssel, hogy termékenységük csökkenése miatt végül nem képesek a családalapításra. Az anya korával egyre nő a Down-kóros gyerek születésének kockázata. A 21. kromoszóma többletével magyarázott Down-kór és más ritka kromoszóma-rendellenességek azért jelentkeznek sokkal gyakrabban az idősebb nőknél, mert a petesejt jeik is idősebbek, többet voltak kitéve röntgensugaraknak, gyógyszereknek, fertőzéseknek. Megelőző vizsgálatok nélkül megközelítően minden 700 csecsemőből egy születne ezzel a betegséggel. Ez a rendellenesség általában nem öröklött.
Magyarországon a 35 év feletti várandósoknál felajánlják a magzatkromoszóma-vizsgálatot, mely beavatkozás azonban mintegy egy százalékkal növeli a vetélés kockázatát. A nyitott gerinc az egyik legsúlyosabb veleszületett rendellenesség, a kialakulás valószínűsége folsavbevitellel jelentősen csökkenthető, de az életkor növekedésével egyenes arányban nő az előfordulása. A gerincoszlop elégtelen záródása miatt nagy a valószínűsége a gerincvelő sérülésének, mely bénuláshoz, az alsó végtagok gyengeségéhez vezethet.
Úgy tűnik, hogy a lehetséges veszélyek nem hatják meg a hölgyeket. A Tárki adatai szerint 1990–2000 között a harmincévesnél idősebb kismamák aránya 18 százalékról 29 százalékra emelkedett. Az elmúlt másfél évtizedben 4,3 évvel nőtt az anyák átlagos életkora, amely 2008-ban az első gyermeküket szülő nőknél 27,4 év volt, illetve az egyetemet végzett nők átlagosan 30 éves koruk körül hozzák világra első gyermeküket.
Az utóbbi években felvetették a kutatók, hogy az idősebb apa ondósejtje is okozhat születési rendellenességet, például Down-kórt. Kutatások azt bizonyítják, hogy a Down-kóros esetek 25–30 százalékában az apáé a vétkes kromoszóma. Bebizonyosodott, hogy az ötvenötvenöt évnél idősebb apa esetében növekszik a Down-kór kockázata, de az anya életkorával szorosabb az összefüggés.
