A megtaláló osztrák férfi a Wiener Neustadt (Bécsújhely) közelében lévő házának hátsó kertjében lévő tavacskáját akarta bővíteni, ezért ásni kezdett. Ekkor bukkant a kincsekre. Több mint 200 leletet – többek között gyűrűket, brossokat, díszes övcsatokat, aranyozott ezüst asztali edényeket, gyöngyökkel kirakott tárgyakat, töredékeket – talált. Mindez azonban még 2007-ben történt. A földdel szennyezett, formájukat vesztett tárgyaknak a megtaláló állítólag nem tulajdonított jelentőséget, dobozokba és zsákokba tette őket, és a pincéjébe vitte.

2010-ben úgy döntött, hogy elköltözik, kiürítette házát, és a pincében ráakadt a dobozokra, zsákokra. Legalábbis így mesélte el a történetet a Profil című osztrák magazinnak. Tény, hogy a boltokban kapható háztartási tisztítószerekkel néhány tárgyat valamennyire megpucolt, lefényképezte őket, és a képeket internetes fórumokra tette fel, hogy így kérjen segítséget azonosításukhoz. Kapott ajánlatokat, ám végül egy amatőr régész tanácsát fogadta meg, aki azt írta neki, sürgősen forduljon a kincsekkel az Osztrák Szövetségi Műemléki Hivatalhoz. A Profil újságírója szerint a férfi „azt szeretné, hogy ezeket a gyönyörű és történelmi értékű tárgyakat a nagyközönség láthassa, és ezért saját anyagi érdeke elé helyezi a közjó érdekét”.

A kincslelet pénzbeli értékét a tárgyak helyreállítása, alapos vizsgálata és régészeti környezetének tanulmányozása után lehet megállapítani. Ez utóbbit azonban alaposan megnehezíti, hogy a megtalálás óta eltelt négy év.

Wiener Neustadt ma Alsó-Ausztriához tartozik, de a középkorban a Magyarországgal határos Kelet-Stájerország része volt. A X. században a terület a Bécsi-medencével együttmintegy száz éven át magyar birtok volt. V. Babenberg Lipót 1192-ben birodalmához csatolta. II. Babenberg Frigyes azonban 1246 nyarán háborúba keveredett a magyar IV. Bélával, s bár a Lajta menti – bécsújhelyi – ütközetben az osztrákok győztek, a csatában Frigyes elesett, s ezzel a Babenberg-ház kihalt. A hatalmi űrt több uralkodó is megkísérelte kihasználni. 1254–1259 között Stájerország például magyar koronabirtok volt. A hatalmat végül is Ottokár cseh király szerezte meg, ám őt a magyar IV. (Kun) László 1278-ban a II. morvamezei csatában Habsburg Rudolffal együtt legyőzte, s ezzel hatalomra segítette Stájerországban a Habsburgokat.

Egyelőre a kutatók nem tudják,miért kellett a kincseket elásni, s talán ez soha nem is fog kiderülni. Egyes vélemények szerint a magyarok elől. Az 1360-as években a magyar trónon Nagy Lajos király ült, aki valóban folytatott hódító háborúkat, sőt első ténykedései egyikeként az 1335-ös visegrádi királytalálkozón ő is aláírta a Habsburg-ellenes magyar–cseh–lengyel megállapodást. 1336-ban indítottak is csapatokat Ausztria ellen, de a hadjárat harc és győzelem nélkül ért véget. Később Nagy Lajos is fenyegette ezeket a területeket.

A kincsek nagy részét május 2-tól a bécsi Hofburgban bemutatják a nagyközönségnek.

Övcsat sassal a középkorból