Ekkorra már tudták, hogy a marhákat érintő kór oka nem egy úgynevezett „lassú vírus”, amint azt eleinte gondolták, hanem egy mutáns agyi fehérje (tudományos nevén prion). Az is kiderült két-három év alatt, miként válnak az ép fehérjék kórossá, agyi plakkokat képezve és szivacsszerűvé alakítva az egész agyállományt. A „miként” ismerete azonban még nem jelentette a megoldás közelségét. A járvány csúcsán, 1992-ben csak Nagy-Britanniá ban 37 280 esetről számoltak be, és a rá következő tíz év során a kórkép elterjedt Európában, Japánban, 2003-tól pedig az Egyesült Államokban is megjelent. Az étlapokról eltűnt a marhahús, a járvány a legóvatosabb becslések szerint is megtizedelte a marhahúsipari vállalkozásokat.

Sajnos azonban nem ez volt a kórkép egyetlen emberi következménye. A legutóbbi jelentések szerint eddig 170-en haltak meg a kórkép emberi megfelelőjében, a Creutzfeldt–Jakob-kór (CJD) új, rendszerint fiatalokat érintő formájában. A betegek átlagos életkora ez esetben 28 év, míg a régóta ismert, ritka, ám hagyományos forma esetén 70 év. A legvalószínűbb, hogy az új formában megbetegedettek priont tartalmazó (fertőzött) marhahúst fogyasztottak. Minden reményünk megvan azonban, hogy az emberi áldozatok száma már alig emelkedik.

A New Scientist tudományos folyóirat összesítette a 2010-es hivatalos adatokat, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy a félelmetes kergemarhakór haldoklik. Jó negyed évszázaddal felfedezése után gyakorlatilag eltűnik bolygónkról. „Nagy sikertörténete ez a tudománynak, valamint a kormányok és a tudósok együttműködésének, hiszen a hivatalos intézkedések nélkül lehetetlen lett volna megállítani a kórt” – nyilatkozta a kergemarhakór okán felállított tudományos tanácsadói bizottság brit elnöke, Chris Higgins (Durhami Egyetem). Hozzá kell tenni, a kergemarhakór-krízis levezénylése korántsem volt hibamentes. A brit kormány többször is kiállt amellett, hogy a BSE nem képes átjutni az emberre, ugyanakkor olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel megpróbálta a lehetséges kórokozót távol tartani az emberi tápláléklánctól (például feldolgozott marhaagy- és idegszövetet nem tartalmazhattak a húskészítmények). Az efféle ellentmondásokat rendre kinevették – ahogy azt később egy hivatalos feltáró bizottság is hangsúlyozta. S aztán 1996-ban – hét évvel az előbb kinevetettként említett kormányzati rendelkezés meghozatala után – jött a bombaként robbanó hír, amelyet Kenneth Calman brit tiszti főorvos jelentett be: a BSE egyik formája igenis képes embereket fertőzni. Az emberek arcára fagyott az egykori mosoly.

Az elmúlt évben az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) adatai szerint világszerte már csak 17 BSE-esetet regisztráltak – ebből hetet a kórkép egykori kiindulási centrumának számító Nagy-Britanniában. S bár a szervezet nem közölt spanyol és portugál adatokat (ahol 1999 és 2003 között kisebb járványként terjedt a BSE), az elemzők szerint az ottani adatok nem befolyásolják érdemben a lecsengő tendenciát. A várakozások szerint az esetszám 2011-ben már csak egy számjegyű lesz.

Ami pedig a Creutzfeldt-Jakobkórt illeti, a prionnal fertőzötteknél kialakuló forma egyelőre még szed néhány áldozatot, bár jóval kevesebbet, mint a betegség hagyományos, 70 éves kor körül jelentkező formája. Továbbra is rejtély a megfertőződöttek viszonylag alacsony száma, hiszen a betegség felfedezése előtt gyakorlatilag a teljes brit populáció megfertőződhetett volna. Ennek teo retikus oka, hogy valószínűleg kevés prion mutálódott úgy, hogy képes legyen beindítani az emberi betegség kialakulásához szükséges láncreakciót. A prionnak kétféle variánsa van (M és V), amelyek háromféle kombinációba rendeződhetnek (MM, MV, VV). Az összes eddigi emberi fertőzésnél az MM-variánst mutatták ki. „Meglehetősen erősek lehetnek a szervezetünkben a marháról emberre terjedés útjában álló gátak – illetve nagyon nehéz befolyásolnia az egyik faj fehérjéjének a másik faj bonyolult mechanizmusait” – véli Chris Higgins. „De a betegség felfedezésekor nagyon nehéz lett volna megmondani, hogy százak vagy százezrek esnek-e majd áldozatul”. „Százak” sem lettek, és remélhetőleg, már nem is lesznek.