A kutatók elképzelése szerint amennyiben egy robot felismeri, hogy információ ra van szüksége egy feladat elvégzéséhez, akkor rákereshetegy nemzetközi adatbázisban, a RoboEarth-hálózaton. Megkérdezheti, hogy más robotok tudnak-e olyan információt közölni vele, ami segíti a feladat elvégzésében. Ez a művelet lehet egy tárgy felismerése, vagy akár egy pohár víz kiöntése.

A bemutató kísérlet során egy csapatjátékra tervezett robotot, AMI-GO-t próbáltak ki kórházi nővérként. Egy kórteremnek berendezett szobában kellett különböző műveleteket elvégeznie. A robot először lézersugaras távolságméréssel feltérképezte a szobát és rögzítette a tárgyak alakját, méretét és távolságát. Ezt az adathalmazt feltöltötte a RoboEarth-adatbázisba. A konstruktőrök ezután törölték az információt a robot memóriájából és azt a parancsot adták neki, hogy vigyen egy pohár vizet az ágyban fekvő betegnek. AMIGO „tudta”, hogy milyenműveleteket kell elvégeznie, de nem tudta, hogy milyen helyszínen. Ezt az információt kellett neki a RoboEarth-ről megszereznie. A kísérlet fényesen sikerült, habár ez még csak azt jelenti, hogy az általa megszerzett információt egy internetes adatbázisból is elő tudja keresni.

A következő lépés különböző típusú robotok közötti információcsere lenne. A szakértőknek erre olyan információs csomagot kell kidolgozniuk, ami független a robot típusától. Ezekből az információcsomagokból állna a RoboEarth adatbázisa.

A hibátlan felhasználás érde kében szükség van egy speciális operációs rendszerre is. Ezt egy kaliforniai Menlo Park-i cég, a Willow Garage már évek óta fejleszti Robot Operációs Rendszer (ROS) néven. A szoftver szabad fejlesztésű, bárki által hozzáférhető. Az elképzelés végül is egy olyan nemzetközi robotpark létrehozása, amelyben a robot fejlettségi fokától függően ugyanazoknak a feladatoknak az ellátására alkalmas, mint például a mobiltelefonok esetében.