Gyökeres átalakulás várható a világ zeneiparában, mivel a négy nagy szereplő által dominált üzletág két „játékosa” a túlélésért küzd. A Warner Music és az EMI súlyosan veszteséges – várhatóan mindkettőt eladják, de a végállomás akár egyik vagy mindkét kiadó megszűnése is lehet.

A valóság túlzott leegyszerűsítése lenne azt állítani, hogy a Warnert és az EMI-t az internetes ingyenzene küldte padlóra, az viszont nyugodtan kijelenthető: azért kerültek bajba, mert nem tudtak időben válaszolni az online zeneterjesztés kihívásaira. Az utóbbi megfogalmazást támasztja alá egyébként az is, hogy a másik két iparági óriás, az Unversal Music és a Sony Music él és virul – mindkettő időben kidolgozta a maga életképes online üzleti modelljét. Ebben (mármint az életképességben) két kulcsszó, az egyszerűség és a megfelelő árazás a döntő: a felhasználók hajlandóak pénzt adni az interneten letöltött zenéért, de csak akkor, ha így könnyebben és gyorsabban jutnak hozzá a tartalomhoz, mint mondjuk a fájlcserélőkön – vagyis, ha az ár arányos a szolgáltatás minőségével.

Az EMI és a Warner gyakorlatilag az egész évtizedet eltöltötte a sorra meghiúsuló egyesülési/felvásárlási próbálkozásokkal. Arról ugyanakkor szó sincs, hogy a két másik kiadót fillérekért kótyavetyélnék el: a náluk lévő zenei jogok még mindig dollármilliárdokat érnek – ami megint csak azt bizonyítja, hogy nem az áruval, hanem az üzlet többi tényezőjével van baj.