Ők miért nem lesznek rákbetegek?
Összetéveszthetetlenül jellegzetes náluk az előreugró homlok, lapos orrgyök, csökevényes állkapocs, kövér törzs. A betegség az arab, vagy szemita népek közt gyakori, sokan vannak Izraelben, Egyiptomban és Irakban, de egy nagyobb csoport él Ecuador távoli falvaiban, az Andokban is.
A törpeség oka, hogy a betegek szervezetében a növekedési hormont érzékelő receptorok génmutáció következtében hibásak és nem érzékelik a hormont, így az nem tudja kifejteni hatását.
És amitől a Laron-szindrómás törpék szenzációsan érdekesek: sosem betegszenek meg rákban, vagy cukorbajban, továbbá az átlagnál hosszabb ideig élnek.
Jaime Guevara-Aguierre vezetésével egy ecuadori orvoscsoport Los Angeles-i kutatókkal karöltve 22 éven át 99 Laron-törpét figyelt meg, kontrollcsoportként 1600 egészséges, nagyra nőtt rokonuk szolgált. A Laron-szindrómások közt senki sem lett cukorbeteg és rák is csak egyetlen esetben volt, az is meggyógyult. (A rokonok közt viszont rák 17 százalékban, cukorbetegség 5 százalékban fordult elő.)
Hogy mi is a jelenség oka, és pontosan hogyan függ össze a növekedésihormon-receptor hibájával, laboratóriumi kísérletekben sem tisztázódott. De tény, ha in vitro emberi emlőmirigy sejteket hoztak öszsze Laron-szindrómások vérszérumával, a sejtekben nagy mennyiségben jelentek meg a rák ellen védő biokémiai enzimek, egyszersmind a daganatnövekedésért felelős gének aktivitása jelentősen csökkent. Sőt, ha sejtkárosító anyagot adtak a tenyészethez, a sejtek sajátos képességet mutattak fel: megrövidítették élettartamukat. Ez az ún. apoptózis (programozott sejthalál) alighanem ugyanígy bekövetkezik Laronszindrómásokban is, még azelőtt, hogy bennük a daganatos elfajulás elkezdődhetne.
Ami a cukorbajt illeti, már korábban arra derült fény, hogy a Laron-szindrómások szervezetének sejtjei valamiért jóval érzékenyebbek inzulinra, mint az egészségeseké, ezért nem betegszenek meg. Hogy hosszabb ideig élnek-e, 22 év alatt nem derült ki, legtöbben ugyanis nem „természetes” halált haltak, többnyire baleset, vagy krónikus alkoholizmus vitte el őket.
A vizsgálatok alapján felmerült, érdemes volna rákban és cukorbajban szenvedőkön a növekedési hormont gátló gyógyszerrel kísérleteket kezdeni. Ilyen szer közforgalomban van, egy különös betegségben, az orr, a fül és ujjvégek hormonális túlnövekedésével járó akromegáliában használják. A gyógymód ugyan kézenfekvőnek tetszik, mindazonáltal aligha várható a közeli jövőben efféle áttörés, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Laron-szindrómás törpék a rákkutatás kulcsfiguráiként egyszer mégis naggyá lesznek.
