Már Krisztus előtt 373-ban beszámoltak az állatok életösztönét bizonyító esetekről. Mielőtt a földrengés, majd az azt követő szökőár (ma cunaminak mondjuk) elpusztította volna a görög Helikét, a patkányok, a kígyók, a bogarak tömegesen vonultak ki a városból, legalábbis korabeli beszámolók szerint.

Ma is tele vagyunk ilyen történetekkel. Srí Lankán az emlékezetes 2005. januári cunamiban tízezrek haltak meg, ám nagyon kevés állat pusztult el. A szigetország délkeleti partjánál lévő Yala Nemzeti Parkban összesen két vízibivaly tetemét találták csak meg, mert az összes többi emlős – köztük leopárdok és elefántok – időben elmenekült a szökőár elől.

Több helyről tudósítottak a katasztrófa előtti órákban megvadult elefántokról, amelyek kitörtek a ketreceikből, és távolabbi, magasabb helyeken találtak maguknak menedéket.

Hogy miért, arról rengeteg a spekuláció – konkrét magyarázat pedig meglepően kevés. A gyakori földrengésektől sújtott Japánban számos állatfaj segítségével próbálják előre jelezni a katasztrófákat, nemegyszer sikerrel. Különösen a kanárik bizonyultak hasznos jósoknak, mert az apró madarak a földrengés előtt eszeveszetten repkedtek a ketreceikben. Egyesek szerint azért, mert kiszagolták a földmozgáskor kiszabaduló szén-dioxidot és a radon gázt. Más vélemények szerint korán meghallják a föld mélyéről jövő hangokat, a fenyegető morgást. A bibi csak az, hogy ezeknek a madaraknak a hallása és szaglása bizonyítottan nem jobb az emberénél...

A misztikára hajlamos Távol-Keleten a már emlegetett cunami sújtotta Srí Lanka-i Yala Nemzeti Parknak az igazgatóhelyettese, H. D. Ratnayaka egyszerű, ám nem igazán tudományos magyarázatot adott. A német Die Weltnek nyilatkozva azt állította, hogy az állatoknak egyszerűen

van egy hatodik érzékük. Azért mindehhez hozzátett egy megalapozottabb érvet is: az elefántok talpa nagyon érzékeny, megérzik a sok kilométerre eltávolodott csorda lépteit is.

A NASA űrközpont kutatói is érdekes teóriával álltak elő. Szerintük a földrengést megelőzően a kőzetből olyan töltéssel rendelkező részecskék szabadulnak ki, amelyet az állatok képesek érzékelni, és amelyek az agyukban kiváltja a menekülési reakciót.

Azért nem minden állat tökéletes. Svédországban például mozgásérzékelőkkel szereltek fel szarvasmarhákat. Az adatok elemzésekor kiderült, hogy földrengést megelőzően a szarvasmarhák pont olyan nyugodtan viselkedtek, békésen kérődztek, mint más alkalmakkor – nem éreztek előre semmit.

Még furcsább, hogy egyes állatok nemcsak katasztrófákat, hanem a betegségeket is kiszagolják. A szó szoros értelmében: egy kaliforniai laboratóriumban a tudósok kutyákat idomították be mell- és tüdőrákos betegek kiszimatolására! A páciensek és a kontrollcsoportba bevont egészségesek nejlonzacskóba köhögtek, s ezek megszagolásakor az ebek 97 százalékos pontossággal jelezték, ki a beteg!

Több országban, így az Egyesült Államokban és Hollandiában az ideggyógyászok a gyermekkori epilepsziás roham előrejelzésére használnak kutyákat. Legutóbb Adam Kirton, az amerikai Alberta Children’s Hospital ideggyógyásza a Neurology (Ideggyógyászat) hasábjain számolt be kórházában végzett sikeres „állati” epilepszia-előrejelzésről. A kutató szerint a kutyák 15 százalékának van ilyen képessége. Az általa vizsgált esetekben tíz roham közül nyolcat a kutyák időben előre jeleztek, és ami legalább ilyen fontos, sosem volt téves riasztásuk! Így időben lehetett megkezdeni a gyógykezelést. Hogy mennyire komoly az ügy, jól jelzi, hogy a „kutyadiagnosztika” tetemes költségeit – kb. tízezer eurót! – a holland betegbiztosítók magukra vállalják.