Az angliai York Egyetem bővítési munkálatai során 2008-ban Heslingtonban vaskori temetkezésre bukkantak. A puha, agyagos gödörben arccal lefelé fordítva egyetlen koponya feküdt, amelynek lágy szövetei már régen elbomlottak, ám meglepetésre, az agyvelő megmaradt. „Elképesztő gondolat, hogy valakinek, aki több ezer éve meghalt, így megőrződjön az agya természetes körülmények között, hiszen a halál beállta után a lágy szövetek közül is az agyvelő bomlik el legelőször” – mondta el Sonia O’Connor, a Bradford Egyetem kutatója, a vaskori agyvelő részletes elemzését végző kutatócsoport vezetője a Live Science munkatársának.

A halott, akinek két nyakcsigolyája társaságában koponyáját és az agyát megtalálták, egy 26–45 éves kora körül elhunyt férfi volt. A csontmaradványokból jól megállapítható, hogy a férfi halálát akasztás okozta, majd a halál beállta után a fejet gondosan leválasztották a törzsről és külön eltemették. (A nyakcsigolyák belsején lévő vágásnyomok jól mutatják, hogy a fejet akkor választották le a testről, amikor azon még hús volt, vagyis nem évekkel a halál beállta után.)

Sonia O’Connor elmondta, több mint egy évtizeddel ezelőtt egy középkori temető feltárása során már találtak 25 természetes körülmények között megőrződött agyvelőt, azok esetében is csak a koponya és az agy maradt meg, a többi lágyszövet elbomlott. Azok és a most előkerült Heslingtonagynak elnevezett maradvány vizsgálata egyértelműen megmutatta, hogy a természetes körülmények között megőrződött agy egészen más, mint a mesterségesen mumifikált, vagy a fagyott tetemek agya, mert azok esetében egyéb lágyszövetek, például bőr, izom is megmaradnak.

Miután a maradványt a vizes földbe temették, az agyvelő kémiailag változott, mintegy negyedére zsugorodott, ugyanakkor pedig tartóssá vált. A 2500 éves agyvelőről most többek között CT-felvételeket készítettek, és tömegspektrométeres vizsgálatnak vetették alá. A kutatóknak sikerült DNS-mintát is nyerniük a maradványból. Ebből kiderült, hogy a férfi DNS-e egy viszonylag kis népesség DNS-mintájával egyezik, akik manapság Olaszország középső részén, Toscanában, valamint a Közel-Keleten élnek. A szénizotópos vizsgálatok szerint a férfi valamikor az i. e. 673 és 482 között élt. Hogy miként került Angliába, miért akasztották fel, és teste többi darabja hol van, eddig nem sikerült megtudni.

Noha pontosan a környéken kerültek elő vaskori, úgynevezett „trófeafejek”, ellenségek levágott és trófeaként megőrzött fejei, semmi nem utal arra, hogy ebben az esetben is trófeaként őrizték volna a fejet. A mesterséges mumifikálásnak semmilyen nyoma nem fedezhető fel az agyvelőn. Sőt feltehető, hogy a Heslington-halott fejét rögtön a halál beállta után leválasztották a testről és azonnal a nedves földbe temették. Nagy valószínűséggel ez az oxigénhiányos, nedves, agyagos környezet akadályozta meg az agyszövet elbomlását. Ugyanakkor nem lehet kizárni valamilyen más okot, esetleg betegséget vagy például hosszan tartó éhezést, amely olyan agyi elváltozást okozhatott még a férfi életében, ami utóbb az agyvelőt kevéssé tette bomlékonnyá.

Csak találgatnak, hogy mitől maradt meg ilyen állapotban