Halálos gorillanátha
Mivel az ember és a gorilla génállománya 98 százalékban azonos, jó ideje sejtették, hogy kölcsönösen megbetegíthetik egymást, de ez az első dokumentált eset, melynek során egy humán vírus kapcsolatba hozható hegyi gorillák megbetegedésével. A gorillapusztulás még 2009-ben történt, ám az amerikai és afrikai kutatókból álló tudóscsoport mostanra készült el a szövetminták részletes kielemzésével. Eredményeiket az Emerging Infectious Diseases című lap online kiadásában tették közzé.
Az amerikai székhelyű Hegyi Gorilla Állatorvosi Projekt (MGVP) nonprofit szervezet munkatársai hosszú évek óta kutatják a gorillák megbetegedéseit. A négy gorillafaj közül a hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei) a legveszélyeztetettebb. Az utóbbi évszázadban élőhelyüket valóságos embergyűrű vette körül, hiszen a közelükben egyre nagyobb számban telepednek le és gazdálkodnak. Hegyi gorillák csak Ruandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ugandában élnek. Mára a számuk a nyolcszázat sem éri el, bár a legutóbbi (2009-es) „népszámlálás” csekély gyarapodásukat igazolta. Megjegyezzük, hogy ilyenkor nem magukat az állatokat számolják meg; egyazon időben nagyszámú szakember keresi fel élőhelyeiket, és ürüléknyomokból, az éjszakára készített fészkek számából próbálnak következtetni a populáció nagyságára.
A hegyi gorillák, síkvidéki társaikkal ellentétben, elég zord környezetben élnek, és meglepően sok, az embernél is előforduló kóroktól szenvednek, így légzőszervi és ízületi megbetegedésekben. A fertőzések a gorillák pusztulásának második leggyakoribb okai (a vadászat után). Leggyakrabban légzőszervi fertőzéseket kapnak, mely a közönséges megfázástól a gyakran végzetes tüdőgyulladásig terjed. A legutóbbi, 2008–2009-ben végzett kutatás során Ruandában a Hirwa-csoport körében mutatott ki fertőzéseket. A járvány kitörésekor a csoport 12 egyedből állt: egy domináns hímből (ezüstös hátú), hat kifejlett nőstényből, három serdülőkorúból és két kicsiből. Egy kivételével mindegyikük megbetegedett. Tüneteik az emberi nátháéhoz hasonlóak voltak: köhögés, a szem és az orr váladékozása, letargia. Egy kifejlett nőstény és egy bébi pusztult el. A szövetminták elemzése során kimutatták szervezetükben a humán metapneumovírus biokémiai nyomait. A nőstény végül is másodlagos bakteriális tüdőfertőzés miatt pusztult el, míg a bébinek az anyjánál mutatták ki a légúti fertőzés nyomait.
A hegyi gorillákkal nem csupán helybeliek kerülnek érintkezésbe, hiszen élőhelyeiket mind Ruandában, mind Ugandában elég nagyszámú turista keresi fel. Igaz, hogy csupán néhány család látogatható és csak igen szigorú feltételek mellett (ráadásul 300 dollárba kerül a „gorillaengedély”), amint ezt magam is tapasztalhattam. Egyszerre egy családhoz legföljebb hat ember mehet fel (plusz a helyi vezető és a nyomkeresők), de csak teljesen egészségesek; még a legegyszerűbb náthával küszködő kíváncsi sem mehet fel az élőhelyük közelébe. Tilos a gorillákat hét méternél jobban megközelíteni, a közelükben enni, inni, természetes szükségletet végezni, hangosan beszélni, és legfeljebb egy órát lehet ott tartózkodni.