Panaszfal a tévécsatornákhoz
Általános panaszforrás a csatornák gyakori átrendezése. Emiatt szokik le a többség arról, hogy saját elrendezést használjon. Beállítása ugyanis olyan bonyolult, hogy ahhoz képest a videomagnó-programozás csak ujjgyakorlat volt, nem érdemes hetente végigkínlódni. Legtöbben csak ráeresztjük a készüléket (a digidobozt), találja meg az elérhető csatornákat automatikusan, és majd megjegyezzük azt négy-öt számot, amelyhez tartozó csatornát rendszeresen „élvezzük.”
Az idézőjel forrása a reklámok mennyisége, minősége és egyre több fronton történő támadása. Elérhetné a médiafelügyelet ingerküszöbét, hogy egyes csatornákon a képernyő három sarkában van reklám időnként (a negyedikben a karika van...), és ebből több mozog is, ami tényleg élvezhetetlenné teszi a fő műsort, és valószínűleg messze meghaladja az óránkénti megengedett időtartamot – ha ugyan beleszámít. A reklámblokkokban meg külön idegesítő, hogy a csatornák nem tudják rávenni a hirdetőket a 16:9-es képarányú „spot”-ok készítésére. Emiatt a képméret ugrál, hol itt, hol ott van fekete szegély, ami éppen azt a befogadást nehezíti, ami miatt fizet a hirdető.
Ismét hangsúlyozzuk: a reklámok miatt a legértékesebb, 18–35 éves korosztály rohamosan csökkenő mértékben tévézik, inkább letölti mind a filmeket, mind a sorozatokat. Hova is tölti le? Hát vagy USB-memóriára vagy hordozható merevlemezre – ezek a legkelendőbb, legnépszerűbb kütyük manapság, nem beszélve a saját letöltőszoftverrel „szerelt” hálózati tárolókról. Gyakorlatilag minden DVD- és BD-lejátszón van USB-csatlakozó, rengeteg tévé hálózatképes: egy teljes iparág épült a filmlopásra, már az írható CD, DVD is ezért keletkezett. A jelenség be is indította azt a negatív spirált, amely (részben) kiirtotta a nyomtatott sajtót: csökkenő nézettség, zuhanó reklámbevétel, növekvő reklámmennyiség, csökkenő nézettség. Ha egy ingyenes újság van tele reklámmal, az érthető. De a kereskedelmi tévék műsoráért fizet a néző. Amíg fizet.
Nagyon sok most kapható tévében van úgynevezett CI-foglalat. Ismerős lehet a laptopokból, mert teljesen azonos a PC Card, illetve ExpressBus nevűvel – épp mostanában hal ki az USB miatt. A tévé CI-foglalatába be lehet illeszteni egy kártyarést, abba pedig a tévéműsor-szolgáltató által adott kódkártyát, és máris megspóroltuk a digidobozt, médiaboxot, set-top-boxot – nem kívánt törlendő. Ezzel megspórolhatnánk annak a bérleti díját is, ha a szolgáltató hagyná. De nem hagyja. Ha nem kell a doboz, tegye csak el nyugodtan, és ne használja – mondják, és fizesse fölöslegesen a díjat, tiszta haszon, gondolják. Ha viszont komolyan gondolnák a folyamatos korszerűsítést, ahogy minden prospektusban áll, akkor a digidobozénál valamivel kevesebb bérleti díjért felajánlanának egy CI-kártyarést. Azért olcsóbban, mert a tévé mégiscsak kevesebbet tud, mint a műsorújságot, fizetős filmeket és egyebeket kínáló digidoboz.
Amelyből egyféle van, a koldus és a királyfi ugyanazt kapja. Nincs prémiumkategóriás digidoboza a szolgáltatóknak. Pedig, mivel a digidoboz egy számítógép, lehetne belőle nagyobb teljesítményű: például sokkal gyorsabb működésű és nagyobb merevlemezű. Az nem jó válasz, hogy a nagyobb igényű fogyasztó rakjon össze magának ilyet. Rendben: majd ha a digitálisan vezérelhető, szabványos csatlakozójú jelszűrőt külön is forgalmazza a szolgáltató. De ezt sem teszi.
Azt a vágyálmot, hogy ne csak csomagokban lehessen kapni a csatornákat, csak halványan említjük. Hogy a fogyasztó csak azt csatornát nézze, amelyiket akarja, és csak annyit fizessen, amennyit nézte. Pedig azt sejtjük, hogy mindez csak szoftver kérdése, bár mind a szolgáltató, mind a digidoboz oldalán. Sajnos valószínűleg kihalna néhány csatorna, például a komolyzenei. De azért a nézési idő szerinti számlázás meggondolandó lehetne.
