A Derekas Aliz (ELTE Csillagászati Tanszék és MTA KTM CSKI), Kiss László (MTA Csillagászati Kutatóintézet) és Borkovits Tamás (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Csillagvizsgáló Intézete, Baja) által vezetett, összesen 44 szerzős kutatócsoport – benne további hét magyar csillagásszal – egy eddig ismeretlen csillagról mutatta ki, hogy az valójában egy olyan hármas rendszer, amelyben egy vörös óriáscsillag körül vörös törpékből álló kettős csillag kering.

A vörös törpepár 45,5 naponta eltűnik a vörös óriás mögött, közben pedig kölcsönösen elfedi egymást 0,9 napos periódussal. (A vörös törpék gyakoriak galaxisunkban, a Naphoz legközelebbi száz csillag közül is körülbelül nyolcvan vörös törpe. Ha a mi Napunk vörös óriássá válik, körülbelül egymilliárd év múlva, valószínűleg a Vénuszt és a Merkúrt fogja bekebelezni. A Föld sorsa egyelőre kérdéses, egyes modellek szerint bolygónk szintén erre a sorsra jut majd.)

A csillag felfedezése 2010 júniusára datálódik, a rákövetkező négy hónapban a világ több obszervatóriumában születtek újabb földi mérések. A központi csillagra a spektrumok modellezéséből számított 5200 kelvines hőmérséklet, illetve a Napnál több mint tízszer nagyobb átmérő óriáscsillagra utal – a csillag csillagfejlődési szempontból a vörös óriás ág aljához közel eső állapotban leledzik. Becsült tömege mintegy három naptömeg. Ahhoz, hogy jobban el tudjuk képzelni ezt a hármast, vegyünk egy sokkal közelebbi példát. A Föld–Hold–Nap hármasa szintén hierarchikus hármas rendszert alkot, amelyben a Föld–Hold kettőse formálja a kettős csillagot, míg a központ – a vörös óriáscsillag – a Nap.

A Science-cikk szerzői szerint az összetett csillagrendszer felfedezése jelentős tudományos eredmény, mert a HD 181068 igazi asztrofizikai laboratórium, amelyben a csillagászatban szokatlan módon emberi időskálán is kimutatható pályaváltozások történnek. A Kepler- és CoRoT űrtávcsövek adataiból tudjuk, hogy a HD 181068 központi vörös óriáscsillagához hasonló objektumok mindegyike mutatja az úgynevezett Nap típusú oszcillációk jelenségét, amit a csillag kiterjedt burkának belső mozgásai folyamatosan gerjesztenek.

Esetünkben viszont ennek semmi jele nem látszik, ezzel szemben olyan másodlagos hullámzások jelentkeznek a fénygörbében, amelyekre leginkább a kettős csillag árapály-hatásai adhatnak magyarázatot. A szerzők szerint a csillagpár mozgásai folyamatosan rezgéseket keltenek a felfúvódott óriáscsillagban, páratlan lehetőséget nyújtva az árapályhatások vizsgálatára a csillagok fejlődésében.

A HD 181068 különleges az eddig azonosított több mint 700 hierarchikus hármas csillag között, hiszen mindössze csak kettőt ismerünk a 45,5 napos külső periódusnál rövidebb keringési idővel, azaz az égi mechanikai hatások már néhány év alatt kimutathatóak lesznek. A fellépő pályaelem-változások a fedések által pontosan ismert geometriai konfigurációval összevetve komplex elméleti jóslatok fontos tesztobjektumává teszik a magyar kutatók által felfedezett hármas rendszert. A részletes vizsgálatok folytatódnak, amelyekhez jelenleg is készülnek jobb időfelbontású Kepler-adatsorok.