Súlyosan problémás az átalánydíjként beszedett pénzek felhasználása is. Elvileg a szerzőkhöz és az előadókhoz kerülnek, ám meglehetősen furcsa metódusok szerint. Nálunk például a zenei jogdíjakat a rádiók játszási gyakorisága alapján osztják szét, amelyek azonban köszönő viszonyban sincsenek mondjuk a lemezeladási statisztikákkal (vagyis az adott szerzők/előadók piaci részesedésével).

Hogy mást ne mondjunk, egyes irányzatokat (punk, heavy metal), a nagyobb rádiók gyakorlatilag bojkottálnak, ugyanakkor az e műfajokba sorolható tartalmak népszerűek a letöltők körében. Az új átalánydíj tovább torzítja majd a már jelenleg sem a piac logikáját követő pénzosztást, és éppen azt a közvetlen kapcsolatot nem teremti meg a művészek és a közönség között, amely a korszerű digitális jogkezelés lényege volna.

DUPLA VAGY TRIPLA

Ha mostantól az internethasználat után is jogdíjat kell fizetni, akkor a jogkezelők ugyanazt a szellemi alkotást adott esetben duplán megfizettetik a felhasználóval. Egyszer a letöltéskor, egyszer a rögzítéskor, és – ha a felhasználó eleve valamilyen fizetős terjesztési csatornán vette meg a szóban forgó zeneszámot, lemezt, hangoskönyvet stb. akkor – vásárláskor is. Az is előfordulhat azonban, hogy egy felhasználó sosem tölt le, illetve másol adathordozóra jogvédett tartalmat, az átalánydíjak rendszerében mégis fizetnie kell.

ILYEN MÁR VOLT

A tervezett új járulékkal kapcsolatban az első probléma elvi természetű. A témára vonatkozó kutatások alapján még az sem teljesen egyértelmű, hogy a tartalomiparnak valóban kára származik az ingyenes letöltésekből. Az viszont bizonyos, hogy például Magyarországon „jogdíjmentesen” semmit sem lehet letölteni az internetről, hiszen a jogdíjat minden olyan adathordozó és adattároló (CD, DVD, pendrive, a mobiltelefon memóriája stb.) után meg kell fizetni, amelyre az adott tartalmat a felhasználó elmentheti. A díj meg fizetését igazoló matrica rajta is van a nálunk forgalomba kerülő összes hasonló terméken.

ELLENGŐZ

A kulturális átalány bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatot a hírek szerint a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület kezdeményezi. Állítása szerint a keresleti és a kínálati oldalon is beavatkozásra lenne szükség. A tartalom jogtisztasága iránti igényt elsősorban oktatással, felvilágosítással lehet felkelteni, másrészt „nemzetközi példák alapján” – ilyenek valóban léteznek, bár nem sok helyen – meg kell próbálni beékelődni a zenék és más tartalmak közreadói, illetve felhasználói közé. (A fájlcsere természetéből adódóan többé-kevésbé ugyanannak a halmaznak a tagjairól van szó, de ez egy másik történet).