A 2003-as dokumentum az űrszondákat három kategóriába sorolta: vannak a kis költségvetésű Discovery szondák, a közepes költségigényű New Frontiers programok, valamint a jelentős anyagi ráfordítást igénylő Flagship küldetések. A 2003-2013-as időszakra tervezett és a ténylegesen megvalósított küldetések között jelentős eltérés mutatkozik, sokszor halasztottak vagy töröltek egy-egy programot.

2008 decemberére a NASA elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Nemzeti Kutatási Tanácsot ismét megkeresse, s kikérje a 2013–2022 közötti időszakra tervezett bolygókutatási programokkal kapcsolatos véleményét. A szakmai fórum idén március 11-én hozta nyilvánosságra jelentését, amely A 2013–2022-es évtized bolygókutatási víziója és útjai címet nyerte el. A tanulmány az űrszondákat továbbra is költségigényük szerint osztályozza: 500 millió dollár alatt a Discovery-, 500 millió és egymilliárd dollár között a New Frontiers, egymilliárd dollár felett a Flagship-osztályú küldetésről beszélhetünk.

A jelentés a Discovery szondákkal részletesen nem foglalkozik, noha egy, az Európai Űrügynökséggel közösen megvalósítandó űrszonda, a vörös bolygó körül pályára állítandó Mars Gas TraceMission megépítését szükségesnek látja. A New Frontiers program keretében hét tervezetből kettő küldetésmegvalósítását javasolják a NASA-nak, ezt a kettőt azonban az űrhivatalnak kell kiválasztania. A tervek között egyébként szerepel a Holdat, a Vénuszt, a Szaturnuszt vagy épp üstökösöket, kisbolygókat kutató űrszonda is. Sokkal több konkrétumot olvashatunk azonban a nagy költségigényű Flagship szondákról. A szakemberek három benyújtott tervet is megvalósításra érdemesnek ítéltek. Első helyen a marsi élet nyomait kereső Mars Astrobiology Explorer Cacher (MAX–C) szerepel. Ám a testület kimondta, hogy a 3,5 milliárd dollár költségigény helyett 2,5 milliárdból kell megvalósítani a programot.

Második helyezést ért el a Jupiter Europa Orbiter (JEO). A szonda a Naprendszer egyik legérdekesebb holdját, az élet lehetőségének vizsgálata szempontjából kiemelt fontossággal bíró Europát vizsgálná. Az Europa a Jupiter körül kering; 30–40 kilométer vastagságúra becsült vízjégkérge alatt 100–120 km mély óceán rejtőzhet, melynek aljzatán napjainkban is működő vulkánok lehetnek. A JEO e hold körül állna pályára. Ám a program költségterve hatalmas, mintegy 4,7 milliárd dollár. Ha ezt nem sikerül drasztikusan lecsökkenteni vagy a NASA költségvetésének belső átrendezésével a megvalósításra pénzt teremteni, akkor a küldetést egy évtizeddel el kell halasztani, vagy törölni kell. Ha megvalósul, a JEO legkorábban 2020-ban indulhat. Sokat törlesztene elfogadásával a NASA, hiszen az űrhivatal 2002-ben és 2005-ben is törölt hasonló feladatokat ellátó űrszonda terveket.

S végül harmadik helyen egy Uránusz szondát említ a tanulmány. Az Uranus Orbiter and Probe (UOP) a húszas évek első felében indulna, s megérkezése előtt kioldana egy, az Uránusz légkörébe hatoló apró egységet, majd pályára állna a zöldeskék óriás körül. Némi meglepetés e tervezet dobogós helyezése, hiszen a legtöbben azt várták, hogy a Szaturnusz Titan nevű holdját célzó program, a keringőegységet, leszállóegységet és légköri ballont egyaránt tartalmazó Titan Saturn System Mission lesz a befutó. A Titan ugyanis vastag légkörrel rendelkező égitest, felszínén metánetán tavak és tengerek hullámzanak, felszíne alatt pedig mély vízóceán lehet. Valamivel nagyobb érdeklődésre tartott volna tehát számot az Uránusznál. Ám úgy tűnik, két évtizedet még várni kell arra, hogy újabb űrszonda látogassa meg a Titant. Ha a fejlesztések a 2,7 milliárd dollárt túllépik, úgy az Uránusz szondát is törölni kell.

S a bolygókutatási programokat sok éve ismerők számára feltűnhet az is, hogy a javaslatok között nem szerepel olyan űrszonda, amely mintát hozna a Földre a Marsról. Pedig a mintahozó küldetésről a kilencvenes évek közepén még úgy gondolták, már 2005-ben elindulhat a vörös bolygóra. A most a húszas években indítani tervezett küldetés folyamatos halogatása annál is inkább furcsa, mivel a NASA a harmincas évek közepén már embert szeretne küldeni a Marsra…

A 2013–2022-es dekádot átfogó testületi jelentésre mindenképp érdekes lesz visszatekinteni úgy 2022 körül. Ám arra már most felfigyelhetünk, hogy a jelentés 2008-as megkérése és annak 2011-es elkészülte között jó néhány év telt el, s azalatt sokat fordult a világ. Nem lehet véletlen, hogy az Uránusz szondán kívül három olyan programot javasol megvalósítani a testület, melyekről tulajdonképpen már nemzetközi megállapodás is született vagy hamarosan születik. Így például a Mars Gas Trace Mission és a MAX–C rover az Euró pai Űrügynökséggel (ESA) közösen indítandó ExoMars-program keretében startol az évtized második felében, míg a Jupiter Euro pa Orbiter szintén egy közös amerikai-európai program keretében indulna.

Már csak az kérdés, hogy a javaslatok ténylegesen meg is valósulnak-e…

Marsi mintahozó küldetés – tovább halogatva