Kislányomon látom, mennyire szereti az állatokat. Ahogy az apja, igaz, én nem álltam meg a kezdetben minden gyerekre jellemző állatszeretetnél, gyűjtöttem és meghatároztam mindent, ami mozog, végül etológiából diplomáztam és biológiatanár lettem, készítettem később állatműsorokat, szóval az átlagon jócskán túllőttem e téren. Most mégis döbbentem állok kolléganőm gimnazista fiának kötelezően feladott házidolgozata előtt. Az osztálynak ugyanis röpke néhány hét alatt majdhogynem saját kis Brehmet kell letennie a tanár asztalára. A madarak és emlősök huszonhat-huszonhat rendjének, ezen belül 35 madárcsaládnak, három emlősalrendnek, s még ezen belül is 26 családnak teljes jellemzését, kézzel írva, füzetben, vagy lefűzött lapokon. Ebben a külső megjelenést, a kültakaró „jellegzetes függelékeit”, a csoport életmódját, élőhelyét, az idetartozó fajok jellegzetes szokásait és utódnevelési érdekessé geit kell vázlatosan írásba foglalni, nem mellékesen rendenként és családonként egy-egy színes és egységes méretű, minimum háromszor négy centis képpel.

Tisztelt kolléga úr! Remélem, nem veszi tolakodásnak a megszólítást! Ugye tudja, hogy ettől a feladattól még azok is megutálják az állatvilág csodáját, akik eddig érdeklődve figyelték a cinegelégykapó-féléket, vagy a seregélyeket. Ha azt hiszi, hogy a csövesfogúak vagy a bandikut alakúak internetről, vagy bárhonnan kimásolt részletes leírásán át vezet az út az élővilág szeretetéig, végzetesen téved. Ahogy hallom, az osztály amúgy is gyengélkedik biológia jegyekből. Nem is csodálom, de így nem is lesznek jobbak. Mint ahogy kémiából sem, amit pedig mostanában – lévén a kémia évét írjuk, számtalan, még kormányszóvivővel is megspékelt nemzeti nekibuzdulással, amúgy nagyon hasznos vetélkedővel és kiállítással – oly sokszor emlegetnek.

De mitől is lennének azok, hiszen sosem kaptak kezükbe kémcsövet, nem adatott meg nekik a kísérletezés öröme. Ahogy iskoláink túlnyomó többségében. Csodáljuk hát, ha országosan összesen hatan jelentkeztek kémiatanárnak, kilencen fizikatanárnak, s az ELTE-n csak hatan biológia szakosnak? Pedig csak számokkal és száraz tények biflázásával nem lesznek természettudományosan kiművelt emberfőink. S előbb-utóbb hiányoznak majd a jó mérnökök, mezőgazdászok, kutatók, orvosok. S tovább csúsznak lefelé a gazdasági mutatók. A XXI. században azok az országok lesznek az élen, amelyek meg tudják szerettetni a műszaki- és természettudományokat ifjúságukkal. Ehhez pedig kihez-kihez „kézközelbe” kell hozni a természet varázsát. Kétségkívül ehhez némi fantázia kell, amit –tisztelet a kivételnek – nehezen várhatunk a fásult, ám hasonló pedagógiai hibák ellenére is helyén hagyott tanárgárdától.

Én mégis inkább azt javaslom a kolléga úrnak, hagyja a modern kori kódexmásolást és vigye inkább a gyerekeket a Budai hegyekbe! Mutasson nekik egy-két valódi madarat!