A csillagok együttes gravitációs hatása az ilyen bolygó pályáját folyamatosan megváltoztathatja, illetve az ún. gravitációs paritytyahatás révén a bolygó sebességét oly mértékben felgyorsíthatja, hogy az végül elhagyja a csillagrendszert.

Magányos bolygó (vagy másképp vándorbolygó) tehát szép számmal előfordulhat a Tejútrendszerben és más galaxisokban. Sajnos arra a kérdésre, hogy hány ilyen bolygó létezhet, nem tudunk pontos választ adni, hiszen a jelenlegi technológiával még egyetlen hasonló égitestet sem fedeztek fel. Dorian Abbot és Eric Switzer, a Chicagói Egyetem kutatói, arra keresték a választ, hogy vajon az ilyen vándorbolygókon kialakulhat-e, fennmaradhat-e az élet. A válasz érdekében számításokat végeztek arra vonatkozóan, hogy víz milyen fizikai kritériumok teljesülése esetén maradna tartósan folyékony, legalább egymilliárd éven át az égitesten.

Mivel nincs csillag, ami megfelelő energiát sugározna a bolygó felszínére, ezért a víz folyékony halmazállapotának fenntartásáért a bolygó belső, geotermikus energiája felelne. Ahhoz, hogy megfelelő mértékű legyen a belső fűtés, a szakemberek szerint az égitest tömege a Föld tömegének körülbelül 3,5-szörösét kell, hogy elérje. Legalábbis, ha a Föld anyagi összetételével, a víz és kőzet arányával közel megegyező exobolygóval számolunk.

Ugyanakkor egy ilyen égitesten a víz csak a felszín, illetve egy vastag jégkéreg alatt, több tíz vagy több száz kilométer mélyen lehetne folyékony, hiszen a felszínen a világűr hidege miatt mindenképpen megfagyna. Más összetételű, víz-kőzet-arányú exobolygó esetén természetesen más mélység és más tömeg lenne minimálisan szükséges a víz fenntartásához. Például, ha a víz kőzethez viszonyított aránya a földinek mintegy tízszerese volna, akkor a folyékony állapot fennmaradásához már elegendő lenne egy egyharmad földtömegű bolygó is.

A Naprendszerben több égitestet is ismerünk, melynek vastag kérge alatt globális óceán valószínű. A legismertebb ezek közül a Jupiter Europa nevű holdja, melynek körülbelül 100–110 km mély óceánját 20–30 km vastag jégkéreg zárja el a külvilágtól. A holdon a víz mennyisége nagyobb a Föld teljes vízkészleténél. Másik példa a Naprendszer legnagyobb holdja, a Ganymedes, szintén Jupiter-hold. Pontos ismereteink még nincsenek a Ganymedes esetében csak valószínűleg létező óceánról, mert a hold jégkérge túl vastag ahhoz, hogy megbízható modelleket alkothassunk.

Az egyik legérdekesebb példa pedig a vastag nitrogénlégkörrel rendelkező, Szaturnusz körül keringő Titán, melynek felszínére 2005-ben egy űrszonda is leereszkedett. 200–250 kilométeres kérge alatt egy 100–200 kilométer vastag óceán rejtőzhet, amely víz és ammónia keveréke lehet. Az élet kialakulásához így a Titán lehet a legfigyelemreméltóbb égitest. A Titán vízkészlete (ha az óceán valóban létezik) nagyobb lehet, mint a Naprendszer égitestjein található folyékony víz összesen.

Az Europa, a Ganymedes és a Titán felszíne alatt létező, illetve feltételezett globális óceánokat azonban nem a hold saját belső fűtése, hanem központi bolygójuk, ún. árapályhatása tartja fenn. Így ha valamilyen módon elszakadnának a bolygótól, vizük hamar befagyna.

A két kutató elmélete mindenképp érdekesnek nevezhető, hiszen megmutatták, hogy az életet nemcsak más naprendszerekben, hanem magányos bolygókon is feltételezhetjük. Már csak találni kell egyet...

Egy magányos bolygón ugyanúgy lehet víz, mint a Titánon