A Naprendszer szervesanyag-raktárai
A Föld a Nappal és a többi bolygóval együtt, körülbelül négy és fél milliárd éve alakult ki. Akkoriban és még úgy egymilliárd évig a nagyobb kisbolygók és üstökösök becsapódásának nem volt „hírértéke”, hétköznapi jelenségként tekinthetünk rá. Napjainkban az apróbb meteoritok becsapódása jellemző, semmint hatalmas égitestek ütközzenek bolygónk felszínébe. Ezek a meteoritok egykor üstökösök, kisbolygók anyagát alkothatták. Mivel a Naprendszer apróbb égitestjei viszonylag kevés átalakuláson mentek át az elmúlt évmilliárdok során, a meteoritok tanulmányozása máig újabb és újabb információval látja el a korai Naprendszerben uralkodó körülményeket vizsgáló kutatókat.
Arra már a távcsöves megfigyelésekkel végzett színképi elemzéséből következtettek, hogy az aszteroidák szerves anyagokat hordozhatnak. Ezek közönséges szénhidrogéneket jelentenek. Ám a kutatók hamarosan ennél bonyolultabb molekulákra bukkantak. A kis égitestekből származó meteoritokban már találtak ketonokat, különböző aldehideket és zsírsavakat, ammóniát, illetve az abból származtatható aminokat, továbbá az élethez szükséges fehérjéket felépítő aminosavat.
Az aminosavak kémiai szerkezetük alapján két csoportra bonthatók: jobbkezes, illetve balkezes aminosavakra. Ezek különböző irányba forgatják a rajtuk áteresztett polarizált fényt. Igen sok fejtörést okoz és okozott a szakembereknek, hogy kiderítsék, vajon az élőlényekben miért kizárólag balkezes aminosavakat találunk. Elvileg a jobb-, illetve balkezes aminosavak fele-fele arányban keletkeztek. Rejtély, hogy a Földön miért található kicsivel több balkezes. Erre adott lehetséges magyarázatot a NASA kutatóinak néhány hónappal ezelőtti bejelentése, miszerint balkezes aminosavat találtak egy meteoritban. A világűrben jelenlévő polarizált fény miatt az űrben több balkezes sav jön létre, s ez felveti annak lehetőségét, hogy a balkezes aminosavak földi túlsúlyát a bolygónkba csapódó kisbolygóknak köszönhetjük.
Sandra Pizzarello, az Arizonai Egyetem kutatója által vezetett csoport februárban újabb, a meteoritokban található szerves anyagokkal kapcsolatos eredményekről számolt be az Amerikai Tudományos Akadémia szaklapjában (PNAS). Egy, az Antarktiszon 1995-ben talált meteorit öszszetételét vizsgálták. A GRA 95229 jelű, 128,9 gramm tömegű kődarabban olyan ammóniát találtak, melyben a nitrogén egy olyan izotópja mutatható ki, ami a Földön nem található meg. Ez alátámasztja, hogy a felfedezett ammónia valóban a meteoritból származik, s nem földi eredetű, nem a becsapódást követő földi „szennyezés”.
A meteoritban kimutatott ammónia mennyisége egyébként sokszorosa annak, mint amennyit eddig a korábbi meteoritokban találtak. Mindez azért jelentős felfedezés, mert a földi légkörben a napfény elpusztítja az ammóniát, s a geológiai minták vizsgálata is arra utal, hogy az ősi földfelszín kémiailag semleges volt, miközben az ammónia létrejöttének inkább a redukáló környezet kedvez. A szakemberek ezért fölvetették, hogy az ammónia nagyobb része, valamint a nitrogén valamekkora, egyelőre kérdéses hányada, a világűrből származik, kisbolygók és üstökösök szállították bolygónkra.
A Naprendszer kis égitestjeinek beható tanulmányozása tehát valóban hozzájárulhat az élet építőkövei földi megjelenésének megértéséhez. Ám a kis égitesteken található szerves anyagok pontos arányára csak a helyszíni vizsgálatok adhatnak választ. Mégis, csupán egyetlen esetben hozott űrszondamintát egy kisbolygó felszínéről (a japán Hayabusa), s csak egyetlen terv van hasonló űrszonda indítására (a szintén japán Hayabusa–2). Igaz, az USA a 2020-as években már embert szeretne küldeni valamely aszteroidára. Addig pedig marad a meteoritok laboratóriumi vizsgálata…
