Gyógyítás széklettel
Ami még meglepőbb, új kutatások szerint a módszer hasznos lehet a Parkinson-kór és számos autoimmun betegség kezelésében is.
Mielőtt még valakin eluralkodna a finomkodó fintorgás, tudnivaló, a tudomány a kérdést nem a hétköznapi szemérem szempontjai szerint közelíti meg. A „széklettranszplantáció”, másképpen „baktériumterápia széklettel” vagy „széklettranszfúzió” elméleti háttere az ún. baktériuminterferencia, vagyis az, hogy az egészséges embertől származó székletben föllelhető ártalmatlan baktériumok a beteg vastagbélben kiszorítják helyükről a patogéneket.
Az eljárás máskülönben egyszerű: a laboratóriumban preparált és ártó baktériumokra bevizsgált székletet szájon vagy végbélen át egy szondán keresztül küldik a bélbe.
Clostridiummal egykönynyen meg lehet fertőződni, kivált a kórházak ápolószemélyzete van veszélyben. Bár a szokásos antibiotikumos kezelés eredményes, gyakori, hogy a baj kiújul. Székletbevitel után a gyógyulás viszont véglegesnek tűnik.
Thomas Borody gasztroenterológus-professzor az ausztráliai Új-Dél-Walesben már régóta sikerrel alkalmazza az eljárást. Egy alkalommal 2008-ban azt a meglepő megfigyelést tette, hogy a kezelés során egy Parkinson-kórban szenvedő beteg idegi tüneteiben is javulás következett be. De vizsgálatai szerint enyhül a szklerózis multiplex, a krónikus fáradság szindróma vagy a reumatoid artritisz lefolyása is. Ezek mind autoimmun betegségek, akár az 1. típusú cukorbaj.
Anne Vrieze amszterdami kutató 18 cukorbetegen végzett kettős vak vizsgálat eredményeit ismertette múlt év őszen egy konferencián Stockholmban. Az eredmények itt is magukért beszélnek: hat héttel a székletterápia után a cukorbaj paraméterei javultak, az inzulinszükséglet csökkent.
Mármost kérdés, mi is a székletkezelés hatásmechanizmusa a felsorolt betegségekben. Parkinson-kór esetén a magyarázat az említett baktériuminterferencia lehet. A betegség az emésztőrendszerrel gazdag összeköttetésben álló vagus idegen terjed az alacsonyabb agyi régiók felől az agykéreg felé. Azt pedig már régóta feltételezik, hogy a kór kialakulásában baktériumok is szerepet játszhatnak. Ezek alighanem a bél nyálkahártyán átjutva a nevezett idegen keresztül lépnek az idegrendszerbe. Bár Borody professzor eredményei igen meggyőzőek, most David Rosen ideggyógyásszal egy „pilot” vizsgálatot vett tervbe (ez kis beteglétszámon végzett előzetes tanulmány), amiben összehasonlítja a Parkinson-kórban és kolitiszben egyszerre szenvedőkön az antibiotikumos és a székletes kezelés hatását.
Hogy a baktériumok (általában)még hányfélemeglepetést tartogatnak, a jövő zenéje. További kutatások szükségesek, mondja Arthur Kaser cambridge-i kutató a New Scientistben. Jószerével azt sem tudjuk még, voltaképpen milyen is az „egészséges” székletbaktérium összetétele. Kaser, ha nem is szkeptikus, de óvatosságra int. Szerinte a székletinfúzió széles elterjedése aligha várható egyhamar, sőt éppen, mivel a bélbaktériumok szerepet játszhatnak számos autoimmun kórkép kiváltásában, az sem kizárt, hogy a székletterápiával egyik bajt meggyógyítva létrehozunk egy másikat.
Mindazonáltal, ha a módszer haszna autoimmun betegségekben is bebizonyosodik, nem az első eset lesz, amikor egy gyógymód az eredetileg megcélzott betegség mellett egy másiknál is hasznosul. Ami pedig a viszolygókat illeti, a gyógyításban a gusztustalan vagy gusztusos fogalma ismeretlen. Annál inkább ismert viszont a más testéből való élő anyag felhasználása. Elég csak a vérátömlesztésre utalnunk.
