A MÁFI kistestvére, a múlt század eleje óta működő Eötvös Loránd Geofizikai Szolgálat a nevéből adódóan geofizikai (alap és alkalmazott) kutatásokat, illetve ehhez kapcsolódó műszerfejlesztést végzett, egészen a második világháborúig. A szocializmus évtizedeiben az ELGI is fokozatosan átállt az ásványkincskutatásra, így a rendszerváltás táján a két intézmény profiljai között már nagy volt az átfedés – miközben a kutatások iránti igény és ezzel párhuzamosan a finanszírozás folyamatosan csökkent.

A földtani intézményhálózat átalakításába 2004 óta minden kormány belevágott, eddig messzeható eredmény nélkül. Az átrendeződés látható nyertesének az ELGI számít, ez az intézmény láthatóan ügyesebben mozog a közigazgatás útvesztőjében. (Mellesleg olyan nagyságrendű –értékes és drágán fenntartható – ingatlanvagyona sincs, mint a MÁFI-nak. Az utóbbi magyar szecesszió stílusában épült remekbe szabott székháza mellesleg kifejezetten az intézet céljaira épült, a funkcióváltás műemlékvédelmi aggályokat is felvet.) Az ELGI a bányászat kiszolgálására, a koncesszióba adások előkészítésére nyergelt át – ezt a tevékenységet a bányászati hivatal a bányajáradékokból mindig képes finanszírozni. Egy-két éve úgy tűnt, hogy a MÁFI is perspektivikus profilt talált magának (a vízvédelem, az agrogeológia, a bányászat környezetvédelmi aspektusaival foglalkozó geokémia Európa-szerte prosperál), ám a környezetvédelmi minisztérium megszűnésével, az ágazat forrásainak zsugorodásával ez a terület gazda és pénz nélkül maradt.

Ugyanakkor – amennyiben a MÁFI tartósan az intézményi evolúció vesztesévé válik – a magyar környezetvédelem gyakorlatilag az utolsó tudományos háttérintézményét is elveszíti, ráadásul a földtani kutatások sorsa is veszélybe kerülhet. A helyzet paradox: feladat továbbra is lenne (több is, mint kutató és kapacitás), csak éppen a finanszírozás, illetve a világos kormányzati koncepció hiányzik. Az ebből adódó veszélyeket – különösen most, a vörösiszap-katasztrófa, illetve az annak kapcsán felmerült hasonló környezeti kockázatok árnyékában –aligha lehet túlbecsülni. Ha a tervezett, az intézet beolvasztását célzó változások megvalósulnak, az alapjaiban rendezi át a magyar földtani kutatások intézményrendszerét: az állam döntően kivonul a finanszírozásból, az első számú cél a bányászat kiszolgálása lesz, alapvetően piaci jellegű bevételekből.

A jövő bizonytalan, jelenleg azonban a MÁFI-nak még van saját költségvetése, és az intézet jogilag önállónak számít.

Úgy tudjuk, a sorsáról a végső döntés még nem született meg, olyan elképzelés azonban nincs az asztalon, amely a feladatait és a pénzügyeit is hosszú távra, megnyugtatóan rendezné.