Elérte a Merkúrt a Messenger
A holdraszállás sikerét követően az Egyesült Államok igyekezett a bolygókutatásban is átvenni a vezető szerepet. A cél a Naprendszer bolygóinak űrszondákkal történő felderítése volt, olyan bolygóké, melyekről addig mindössze a földi távcsöves megfigyelések nyújtottak információt. Ebben az évtizedben indították el a Pioneerés a Voyager-űrszondákat az óriásbolygók felé, ekkor hajtották végre az első sikeres leszállást a Marson és ekkor közelítette meg először űreszköz a Merkúrt.
A belső bolygók közül csak a Merkúr volt az, mely körül nem állt pályára űrszonda. Az 1973-ban indított amerikai Mariner–10 Nap körüli pályára állt, elhaladt a Vénusz mellett, majd 1974-ben és 1975-ben öszszesen három alkalommal közelítette meg a legbelső bolygót. Felfedezte az égitest viszonylag erős mágneses terét, hatalmas krátereit, más különleges felszínformákat, pl. vetődésrendszerek hálózatát, továbbá nagy vasmagját. Az adatok elemzését követően újabb tudományos kérdések merültek fel: mi tarthatja fenn egy ilyen kis, az évmilliárdok során talán teljesen kihűlt bolygó (átmérője mindössze kb. 2500 km) erős mágneses terét, létezhet-e az égitest körül valamiféle ritka légkör, és vajon hogy néznek ki a bolygó még felderítetlen területei.
Az új évezred elején Japán és az Európai Űrügynökség (ESA) is megkezdte saját Merkúr-szondájának tervezését, és az USA is hasonlóképp tett. Amerika hamar elkészült a kivitelezéssel, és 2004. augusztus 3-án útnak indították a Messenger-űrszondát. A szonda neve rövidítésből adódik: MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry and Ranging (a Merkúr felszínének, kozmikus környezetének, geokémiájának feltérképezése), ám egyben Hírnököt is jelent, utalva Mercuriusra, az istenek hírnökére.
A mintegy 427 millió dolláros űreszköz közel hétéves útja során már eddig is számos eredményt ért el. Egy 2005-ös Föld-megközelítés után két alkalommal is elhaladt a Vénusz mellett, majd egyre beljebb kerülve a Naphoz, 2008-ban és 2009-ben összesen három alkalommal közelítette meg a Merkúrt. A Merkúr körüli pályára álláshoz ugyanis jelentősen le kellett lassítani a szonda Nap körüli sebességét, melyet az ún. hintamanőverek segítségével értek el.
A Messenger Merkúr melletti eddigi elhaladásai során a bolygó olyan területeiről is sikerült képeket készíteni, melyekről eddig nem voltak információink. Március 18-án az űrszonda ismét megközelítette az égitestet, ám ekkor már nem az elhaladás, hanem a pályára állás volt a célja. Magyar idő szerint hajnali 1 óra 45-kor gyújtották be a fékezőhajtóműveket, melyek mintegy 15 percen keresztül üzemeltek. A szondát üzemeltető Johns Hopkins Egyetem szakemberei hajnali 2 óra 10 perckor fogták az űreszköz visszaigazoló jeleit a sikeres pályára állásról. Ettől kezdve a Messenger az első, Merkúr körül keringő műhold. A tudományos program a műszerek tesztelését követően, április 4-én veszi kezdetét. Az űreszköz a tervek szerint két merkúri napig, azaz közel egy földi esztendeig működik majd (a bolygó a Napot 88 nap alatt kerüli meg, tengelyforgási periódusa ugyanakkor 176 napos).
Az európai és a japán szakemberek időközben az összefogás mellett döntöttek, s egyetlen, közös projekt keretében indítják űreszközeiket. A BepiColombónak elnevezett űrszonda két egységből, az ESA által épített és a bolygó felszínét nagy felbontásban feltérképezni hivatott Mercury Planetary Orbiterből és az égitest kozmikus környezetét, mágneses terét vizsgáló japán Mercury Magnetospheric Orbiterből áll. A program legkorábban 2014-ben startolhat.
