A szabad szoftverek ingyenesek, viszont minden, a használatukhoz szükséges szolgáltatásért fizetni kell. Ha elboldogulunk az ingyenes szoftverrel egyedül, akkor megtakarítottuk a támogatás költségét, de azért a fejlesztők gondoskodnak arról, hogy ez ne legyen könnyű. A szabad szoftverek legtöbbször nyílt forrásúak is: hozzáférhető a forráskódjuk, és bárki azt és úgy módosít bennük, amit akar, azzal a feltétellel, hogy az eredeti szerzőkre való utalásokat nem távolítja el, és feltünteti, mit módosított. A nyílt forrású szoftverek mindig közösségi alkotások, és mindig ingyenesen elérhető a futtatható, teljes képességű változat, és annak forráskódja.

Meg kell azonban különböztetni a professzionális és a végfelhasználói szabad szoftvereket. Alapvetően más ugyanis a – mondjuk így – ökoszisztémájuk. Professzionális szoftvereket az IT infrastruktúrában és a cégek üzleti tevékenységében, a közvetlenül bevételt termelő területeken használnak. Ilyenek a kiszolgálók Linux operációs rendszerei, a webszerverszoftverek, a hálózati kapcsolatokat megvalósító szoftverek, biztonsági, és titkosító szoftverek – ezek ma nagyon nagy gyakorisággal és számítógépenként nagy arányban nyílt forrású, szabad szoftverek. Telepítésüket, üzemeltetésüket és karbantartásukat hivatásos szakemberek végzik, ennek megfelelő fi zetésért és költségekkel. A cégek üzleti szoftvereit pedig az egyedi igények szerint fejlesztik a fizetett profik, igen gyakran nyílt forrású, ingyenes fejlesztői keretrendszerekben. E szoftverek futtató környezete is nyílt forrású és szabad.

Látható, hogy a nyílt forrású rendszereknél nincsenek ismétlődő licencdíjak, viszont a támogatás és az üzemeltetés többe kerül. A nyílt forrású szoftver használója nem a szoftver gyártójától függ, hanem azoktól a személyektől, akik támogatják és üzemeltetik a rendszerét. Akik alapvetően abban érdekeltek, hogy minél kevésbé legyenek felcserélhetők: professzionális informatikai működésüket nem dokumentálják, és az adott rendszerre vonatkozó tudásukat nem szívesen adják át másnak. Ezért érdemes a nyílt forrásra alapozó rendszereket külső céggel üzemeltetni, aki szavatosságot vállal a működésért. A végfelhasználói szabad szoftverek pedig olyanok, mint a népmese: szájról szájra terjednek, reklámra nincs pénze az önkéntes fejlesztőknek. De a sikeres, elterjedt, szabad szoftverek mögött nagy, tőkeerős multinacionális cégek állnak. Ilyen az OpenOffice, illetve most már LibreOffice irodai csomag, amely mögött a Sun Microsystems, illetve most már a Novell, a RedHat (IBM) áll, a Mozilla Firefox mögött pedig a Google és egy sor más támogató.

Az a nyers igazság, hogy ha nincs ilyen támogató, akkor a végfelhasználói szoftverprojekt nagy valószínűséggel elhal. A jó használhatóságig és teljesítményig eljutottGIMP képszerkesztőből lassan egy éve nem jelent meg újabb verzió – a kis csapat most a szebb jövőért küzd: alapfejlesztéssel van elfoglalva. Az Inkscape grafi kai alkalmazás hosszú évek alatt elérte a használhatóság alsó határát, de még mindig erősen amatőr a szövegkezelése. A Blender 3D modellező és animá ciós alkalmazás, évtizedes múltja ellenére sem került ki a lelkes számítógépés matematikatudósok köréből az amatőr filmkészítőkhöz. (Szabályt erősítő kivétel a magyar fejlesztésű, világszerte ismert és kedvelt MPlayer médialejátszó.)

Az irodai alkalmazások terén nyilván aMicrosoftot kellene kiszorítani a monopóliumból. De 2012-ig már kifizették a milliárdokat, és akár az egyetemistáknak, akár az oktatóknak teljesen mindegy, hogy a Microsoft Windowst és Office-t kapják ingyen (államilag finanszírozva), vagy a Linuxot és a LibreOffice-t töltik le. Felügyeleti szerveiknek amúgy is Microsoft-alapú e-doku mentumokat kell küldeniük. Ennek megváltoztatásához szintén milliárdos fejlesztésekre lenne szükség, aminél egyszerűbb a Microsofttal háromévente megegyezni. A hazai nyílt szoftveres közösség most kitörési lehetőséget lát a jelenlegi kormány változtatási hajlandóságában.

Szabadszoftver-logók