Tinédzserek felnőtt bajokkal
Még nem tudatosult bennünk,milyen korán kezdődik az elhízás, és még az orvosok sem fektetnek hangsúlyt rá, hogy elmagyarázzák a kismamáknak a szervezetük és a magzatuk között zajló kölcsönhatások következményeit.
Cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbetegség, zsírmáj, csontritkulás, depresszió –egykor ezek jellemzően az idősödő felnőttek betegségei voltak. Ma egyre több tizenéves ül az ezekkel foglalkozó szakrendelések váróiban. Az Egyesült Államokban 12 millió kövér – azaz nem pusztán túlsúlyos, hanem kifejezetten elhízott – gyermek él. A megkérdezett szülők rossz szokásokról beszélnek, amelyek környezeti hatások révén, tőlük és a gyerektől is függetlenül alakultak ki – például otthagyhatatlan számítógépekről, iskolai büfében kapható cukros üdítőkről, kihagyhatatlan gyorséttermi randevúkról... Ha azonban a szakértőt kérdezzük, hogy hol az a pont, ahol az elhízás folyamata beindul, egyetlen szó lesz a válasz: a fogamzás. Egy észak-karolinai központú, de a világ nagy részére kiterjedő vizsgálat szakértői bizonyítékokat találtak arra, hogy az elhízásra való hajlamot már a magzatot a méhen belül érő hatások kialakítják.
A Harvard kutatói 2007-ben kimutatták, hogy minél többet hízik valaki terhessége idején, annál nagyobb eséllyel lesz a normális súllyal születő gyermeke 3 évesen túlsúlyos. Ennek hátterében nem találtak genetikai hajlamot. A New York Egyetem munkacsoportja arról számolt be, hogy a testsúlycsökkentő műtétet követően szülő nők gyermekei 52 százalékkal kisebb eséllyel híznak el, mint azon kövér nők gyermekei, akik a szülésük után jelentkeznek hasonló műtétre. A szakértők mindezek alapján úgy vélik, az anya étkezése valamiféle jelként szolgál a magzat számára, amely befolyásolja az étvágyát és az anyagcseréjét. Zsírban, szénhidrátban, sóban gazdag étkezéssel tehát maga az anya teheti hajlamossá gyermekét az elhízásra.
A hajlamok méhen belüli kialakulása, az ún. in utero programozás századunk legégetőbb biológiai kérdéseinek egyike. Ha az anya kövér, magzata olyan jeleket kaphat fejlődése során, ami bonyolult áttéteken keresztül az inzulinra való érzéketlenségre (ennélfogva cukorbetegségre), vagy a magas vérnyomás és az elhízás kialakulására hajlamosítja. Nem az öröklött gének változnak tehát, hanem az szabályozódik, hogy kifejtik-e zsírlerakódásban, hormonérzéketlenségben stb. megnyilvánuló hatásukat. Az anya étkezésével mindez úgy befolyásolható, akár egy szoba világítása a villanykapcsolóval.
Persze a környezeti tényezők szerepe is érvényesül, de meglehet, hogy ez a hatás is korábban lép az életünkbe, mint gondolnánk. Az Amerikai Környezet-egészségügyi Intézet munkatársai egy nemrég elnyert pályázat kapcsán azt vizsgálják, hogy összefüggésben állhatnak-e egyes kémiai összetevők – növényvédő szerek, folyékony szappanok, samponok stb. alkotórészei – az elhízással. Feltételezésük szerint a terhesek által használt egyes tisztálkodószerek ösztrogénhormonokhoz hasonló, bőrön át felszívódó összetevői eljuthatnak a magzatig és hátráltathatják belső elválasztású – hormontermelő – mirigyeinek fejlődését. Márpedig ezeknek a hormonoknak számos anyagcserehatásuk lehet. E kutatások eredményeire azonban még várni kell.
A környezet azonban pozitív irányban is képes hatni. A magzatot érő kedvezőtlen biológiai jelek hatása nem feltétlenül tart ki egy teljes életen át. Csak éppen sokkal nehezebb útra kényszerül, akinek serdülőként vagy felnőttként magának kell szembeszállnia a méhen belüli életében szerzett hajlam hatásaival.
Az elhízás folyamata tehát már a fogamzással beindul, azaz előbb, mint hogy a kismama észlelné terhességét. A háziorvosnál jelentkező kismamák azonban inkább saját alakjuk miatt aggódnak, ha a testsúlyukra terelődik a szó, és egyáltalán nem gondolnak arra, hogy leendő gyermekük is károsodhat felesleges kilóik miatt – véli dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének adjunktusa. Hozzáteszi: az orvosok sem fektetnek hangsúlyt az anyai és a magzati szervezet között zajló kölcsönhatások magyarázatára, s ha felszínesen vázolják is az egészséges életmód szerepét, az üzenet többnyire megreked a terhesség alatti italozás és dohányzás kerülésére való figyelmeztetésnél.
Ahhoz, hogy valaki leendő gyermeke egészsége érdekében még a fogamzás előtt leadja felesleges kilóit, tudatosan kellene készülnie a terhességére, ehhez pedig már az iskolában meg kellene kezdeni az egészségtan oktatását. Torzsa doktor szerint, ha lenne idő és alkalom a fiatalok meggyőzésére, az ehhez szükséges érvekben nem lenne hiány. Egy dániai vizsgálat például szemléletesen választotta szét az örökletes és a környezeti tényezők hatását: örökbe fogadott egypetéjű ikrek testsúlyának alakulását kísérték figyelemmel, és összehasonlították szüleik, illetve nevelőszüleik súlyával. A vizsgálat alapján a genetikai hatás, a szülők testsúlya bizonyult meghatározónak – a nevelőszülők súlyával nem találtak összefüggést.
Hazánkban a legutóbbi (2009 őszén végzett) országos reprezentatív felmérés adatai szerint a felnőtt nők 28,5 százaléka túlsúlyos, 32 százaléka elhízott. Összességében tehát a nők 60 százalékának van súlyfeleslege. A férfi ak körében kicsivel még rosszabb ez az arány. Míg a normális súlyú szülők gyermekeinek 10 százalék esélyük van az elhízásra – hivatkozik a szakirodalmi adatokra Torzsa adjunktus –, addig az egyik szülő kövérsége esetén 50, ha pedig mindkét szülő kövér, akkor 80 százalék. A kövér házaspárok gyermekei tehát szinte biztos, hogy túlsúllyal fognak küzdeni. Az ilyen gyerekek java része pedig – bár szüleik csak a javukat akarják – nagy eséllyel lesz cukorbeteg, magas vérnyomású, szívbeteg, könnyebben lesz zsírmája, csontritkulása.
