Azért a munkahelyek, sőt a sarki internetkávézó is tovább tud működni a jelenlegi rendszerben is, mindenféle generációváltás nélkül. Hol fogjuk akkor a változtatási kényszert először érzékelni? Otthon. Otthon, ahol nincs két lépésre egy rendszergazda, hogy segítsen. A szomszéd, aki idáig besegített, egyelőre még csak nem is hallott az IPv6-os Internetről. És Magyarországon 4-5 millióan interneteznek otthonról, a lakosság közel fele.

De nemcsak otthon kell változtatni. A hatos generációnak rövidesen minden olyan internetes tartalomszolgáltatóra ki kell terjednie, amelyet az otthoni felhasználók elérhetnek, el kell érniük, s természetesen az otthoni felhasználók és az internetes tartalomszolgáltatók közti átviteli utakra is. Például: meg kell teremteni az adóbevallás lehetőségét hatos generációs internet alatt is. Itt a jó hír az, hogy a professzionális eszközök gyártói hosszú évek óta már csak IPv6-kompatibilis eszközöket kínálnak.

A négyes generációs internet bővülésével már csak körülbelül egy évig lehet új internetcímhez jutni Európában. 2011. február 3-án véglegesen felosztották a négyes generációs, jelenleg széles körben elterjedt internet címtartomány tortáját a Föld öt nagy régiója között. És ezzel elolvadt a négyes generációs címtartalék. S mi lesz, ha már nincs további bővülési lehetőség? Hát egy kicsit beszorulnak az otthoni felhasználók.

Lesznek időszakok, amikor nem tudnak bejelentkezni a hálózatba. Vagy bejelentkezhetnek, de nem érik el az összes szolgáltatást. Tulajdonképpen már most is van ilyen: az otthoni routerek (valójában hálózati kapcsolók) titokzatos leállásai mögött sokszor a címhiány rejlik. Nincs cím, nincs felkapcsolódás. Négyes generációs cím rövidesen kevés lesz, hatosból még van bőven. Csakhogy: az otthoni kis routerek nagy része semmit nem tud a hatodik internet generációról. A gazdáik meg még kevesebbet.

Népszerűen szólva: a negyedik generációs internetben négy byte-ból álló címeket használnak, a hatodik generációsban négyszer ilyen hosszúakat. Az internetes szervereknek mindkét generációban lehet ugyanaz a neve: a neveknek csak a címekre fordítása különbözik, ha egy szerver már mindkét generációs internethez csatlakozik. (A szervereknél ez szoftver kérdése: a hálózati infrastruktúra szoftverei több, mint tíz éve ismerik, kezelik az IPv6-ot.)

Az új internetbe eleve sok új funkciót terveztek be. Néhány új megközelítést a későbbiekben visszamentettek a régibe is, de nem lehetett mindent. Lényegesen új a nagyságrendekkel szélesebb címtartomány, az automatikus hálózatba illesztés lehetősége, a gépek könnyű átvitele az egyik hálózatból a másikba (mobilitás).

Előbb-utóbb le kell cserélni az otthoni, csak a régi generációs internethez kapcsolódó routereket. Azokat, amelyeknek nem cserélhető a belső szoftvere (fi rmware-e), sajnos, mindenképpen. Amelyiknek cserélhető, azt meg lehet menteni. Ez nem szokatlan, manapság a tévék, DVD-lejátszók, médiaboxok szoftverét is lehet cserélni. Magyarországon otthonról kétmillió háztartásból 4-5 millióan használják az internetet, túlnyomó többségük széles sávú vezetékes eléréssel. Ha minden otthoni kis routert le kellene cserélni, az elég sokba kerülne.

Megoldás lenne, ha az internetszolgáltatók tartós bérleti szerződés keretében adnának új routerrel ellátott kapcsolati berendezéseket, amelyek szoftverét karban is tudnák tartani, ahogy a digitális médiaboxokkal teszik a kábeltévések. Az internetszolgáltatók költségeit pedig adózási könnyítésekkel lehetne csökkenteni az áttérés időszakában.

Az otthoni kis routerek nagy része semmit nem tud a hatodik internet generációról. A gazdáik meg még kevesebbet