Ray Lee, a Princeton Egyetem fejlesztőmérnöke nevéhez fűződik az első két vizsgálófejes fMRI, azaz funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálat. Az fMRI-vel elsősorban az agyat tanulmányozzák, mert ez a képalkotó módszer nemcsak a szerkezetét ábrázolja, hanem – az agyi struktúrák oxigénfelhasználásának mérésével –az idegi aktivitást is elemzi. Mint azt dr. Rásonyi György, az Oszágos Idegtudományi Intézet epilepsziasebészeti kivizsgáló egységének vezetője elmondta, az fMRI-t főleg az agyi műtétek tervezéséhez használják, mert segítségével az operáció során elkerülhető a fontos agyi funkciók károsodása. A készülékkel jól lehet a mozgás, a beszéd és a látás agykérgi megjelenését ábrázolni, illetve ezeket a funkciókat elemezni.

Ray Lee legújabb fejlesztésű gépében egy dupla szkenner segítségével a vizsgálócsőben fekvő két páciens agyát most már egyszerre is tanulmányozni lehet.

Ha nem is funkcionális, de egyszerű MRI-készülék vizsgálóasztalán már feküdtek párok, akik – bármilyen profánul is hangzik – kísérleti célból szeretkeztek. Wilibrord Wejimar Schulz holland profeszszor 1999-ben elvégzett kísérletét nem egy pornográf újság, hanem a neves British Medical Journal szakfolyóirat tartotta közlésre érdemesnek. A tudós nyolc önkéntes pár nemi szerveinek anatómiáját tanulmányozta közösülés közben „élesben”, úgymond belülről, és számos fontos részlettel gazdagította a nőgyógyászat és a szexológia tudományát (http://www.bmj.com/content/319/7225/1596.full). Például megdöntötte a két híres szexológus, William Masters és Virginia F. Johnson azon állítását, hogy szeretkezés közben megnő a méh térfogata.

Az új kétfejes fMRI fő kutatási területe persze nem enynyire pikáns, ám tudományos szempontból forrongó, izgalmas szakágban, az agykutatásban remélnek tőle áttörést: A dupla szkenneres MRI-vel mostantól párhuzamosan vizsgálható, mi történik két ember fejében, amikor egymással kommunikálnak. Még arra is választ remélhetünk, hogy az érzelmek hol és hogyan aktiválnak bizonyos agyrészleteket, és – egyidejűleg – milyen interakciók zajlanak két ember fejében. Az emberi agy tanulmányozása során erre ezidáig nem volt objektív, ábrázolható lehetőség.

Ray Lee egyelőre csak tesztelte a készülékét. Arra kérte egymással szemben fekvő kísérleti alanyait, hogy nézzenek egymás szemébe. Ekkor mindkettőjük agyában, az arc felismerését koordináló gyrus fusiformisban azonos, szinkronizált aktivitást regisztráltak. Ezt követően a két önkéntes többször megérintette, megölelte egymást, és erre is, úgymond, szinkronizáltan működtek az érzelmekért felelős agyi régiók.

Lucien Levy, a George Washington Egyetem neves professzora, a NewScientistnek elragadtatva nyilatkozott a felfedezésről, mert ehhez foghatót még sohasem látott, és azMRI-vel történő kutatás új érájáról beszélt. James Coan, a Virginiai Egyetem kutatója meg egyenesen azt reméli az új készüléktől, hogy választ ad arra, hogy mi történik két „együttműködő” agyban, sőt arra is, hogyan hatnak egymásra, amikor egyszerre, egymást kiegészítve oldanak meg közös intellektuális feladatokat.

Ugyanakkor nyilvánvalóan még számos technikai problémát is le kell győzni. Például az MRI-n belüli nagyobb izommozgások megzavarják, megnehezíti az értékelést. Ezért a vizsgálatok egyelőre csak apróbb kommunikációs gesztusok értékelésére korlátozódnak. A „gépzajok” kiszűrésén (is) még tovább kell dolgozni.

A kettős MRI-készülék „egy füst alatt” két agyat lát