A Discovery hattyúdala
A szerda este landolt Discoveryn kívül az amerikai űrhajózási hivatalnak, a NASA-nak még két űrrepülőgépe van, amelyek a következő hónapokban szintén befejezik pályafutásukat. Az Endeavour várhatóan április 19-én, az Atlantis valamikor a nyáron indul utolsó útjára. Pontos időt nem lehet, nem érdemes mondani, hiszen a Discoveryt sem február végén akarták fellőni, hanem tavaly novemberben, csakhogy gond volt többek között a külső üzemanyagtartálylyal, de a szivárgó hidrogén és a rossz idő is lehetetlenné tette az indítást.
Először 1984-ben repült a most harminckilencedik útját befejező Discovery. Összesen 352 napot töltött Föld körüli pályán, s ezalatt a NASA szerint 5628-szor kerülte meg a bolygót. Ennyi keringés alatt 230 millió kilométert tett meg, ami jóval meghaladja a Föld–Nap 150 millió kilométeres távolságát. Kezdő korában a Mir űrállomáshoz csatlakozott, felnőttként a nemzetközi űrállomás felépítésében segédkezett. Az űrjárművek közül rajta utazott a legtöbb űrhajós, szám szerint 246. A Discovery fedélzetén jutott az űrbe az űrkutatás egyik legsikeresebb eszköze, a Hubble űrtávcső is.
A Columbia 2003 eleji katasztrófája után még úgy tűnt, hogy az űrsiklók akár húsz évig szolgálatban maradhatnak, de csak szigorú biztonsági ellenőrzések, időigényes és költséges fejlesztések után. A Columbia hét űrhajósa azért vesztette életét,mert a fellövéskor leváló szigetelésdarab az űrsikló szárnyának ütközött, de a szakemberek úgy vélték, ez nem okozhat balesetet. Tévedtek. Az állandóan pénzszűkében lévő, a sürgős határidőktől túlhajszolt űrügynökségben egy idő után elnyomták a bíráló hangokat, nem bátorították a figyelmet a biztonsági kockázatokra felhívó mérnöki jelentéseket. Ebből a szempontból párhuzam vonható a Challenger 1986-os katasztrófájával: ott is voltak figyelmeztető jelek, ám a NASA akkor sem reagált időben. Ezúttal is csak a Columbia tragédiája után végeztek kísérleteket annak megállapítására, milyen károkat okozhat a leváló szigetelés. A Columbia balesete után dollártízmilliókat költöttek az űrsiklókra, de a 2003-ban remélt húszéves szolgálati idő kevesebb mint a felére zsugorodott.
Az Obama-kormányzat tavalyi döntése szerint a jövőben kereskedelmi társaságok szállítják az űrállomásra az amerikai űrhajósokat, a NASA feladata a kereskedelmi űrrepülések koordinálása lesz. Az elnök 2010. október 11-én írta alá azt a törvényt, amely szerint 2016-ig a NASA-nak új, akár száz tonnát is Föld körüli pályára állítani képes hordozórakétát kell építenie, illetve egy új űrhajót is létre kell hoznia. Az űrhajót egyelőre az MPCV (Multi-purpose Crew Vehicle – többcélú űrjármű) munkanévvel látták el. Az Egyesült Államok a következő három évre közel hétmilliárd dollárt biztosít a programra. Az új űrhajóval a nemzetközi űrállomás kiszolgálását oldanák meg, de 2025 körül egy közeli kisbolygóra, majd a 2030-as évek közepén a Marsra is indítanának expedíciót. A rakéta lehetővé tenné, hogy egy hosszú távú (csak a Marsig több hónap az út) űrrepülés számára több, nagy tömegű modult is Föld körüli pályára állítsanak, s azokat az űrhajóhoz csatlakoztassák.
Az űrrepülőgépek 2011 közepére várható nyugdíjazását követően az amerikai állam éveken át saját űreszközök híján űrhajók megvásárlására, bérlésére kényszerül. Más megoldás híján eleinte az amerikaiak az orosz Szojuz űrhajók fedélzetén ingáznak a Föld és az űrállomás között. Azért eleinte, mert a magánipar ezen a téren is készséges. Az űrrepítésben jó üzletet szimatoló kereskedelmi cégek biztató kísérleteiről már lapunkban is beszámoltunk. A kaliforniai SpaceX vállalat Falcon–1 és Falcon–9 nevű hordozórakétáinak kifejlesztésével évek óta jelen van az űrbizniszben. Legkomolyabb fejlesztésük azonban a Dragon űrhajó, melynek első tesztrepülésére 2010. december 8-án került sor. A Dragon hét embert szállíthat a nemzetközi űrállomás fedélzetére, de teherűrhajó változatban is tervezik gyártani. A nevadai székhelyű Sierra Nevada Corporation (SNC) cég terveiben is szerepel az űrhajóépítés. Az SNC célja egy saját tervezésű űrrepülőgép, amely képes űrhajósokat juttatni a nemzetközi űrállomásra, s mindezt biztonságosabban, mint az idén még üzemelő amerikai űrsiklók. A nevadai Álomvadász (Dream-Chaser) a tervek szerint hétfős legénység szállítására lesz alkalmas, az első légköri tesztrepülésekre már jövőre sor kerülhet. Ha minden a terveknek megfelelően zajlik, 2013-ban az űrállomásnál akár már az első dokkolása is megtörténhet.
