A Japán Űrügynökség (JAXA) 2003-ban indította a Hayabusa (Sas) nevű űrszondát, melynek feladata az Itokawa kisbolygó megközelítése, folyamatos feltérképezése volt. Az űrszonda emellett rövid ideig a felszínen tartózkodva mintát vett az égitest anyagából, majd 2010-ben, jelentős csúszással, visszatért a Földre. A megannyi műszaki probléma és néhány tudományos mérés elmaradása ellenére a program sikerrel zárult. Ezen a sikeren felbuzdulva japán kutatók újabb kisbolygó közeli vizsgálatára készülnek.

A Hayabusa–2 jóval olcsóbb (kb. 200 millió dollár) lesz az újonnan tervezett űrszondák átlagos megépítési és üzemeltetési költségénél, mivel gyakorlatilag a Hayabusa némileg módosított tervei alapján építenék meg, egészen hasonló tudományos eszközökkel és feladattal. Ez azt jelenti, hogy az űrszonda – a Hayabusához hasonlóan – egy leszállóegységet juttatna a felszínre, hosszú időn át a kisbolygó közelében tartózkodna. Hajtóműve nem az űrszondáknál leginkább használt kémiai hajtómű lenne (vagyis nem rakétahajtóműveknél használt anyagot égetnének benne), hanem a már néhány űreszköznél sikeresen alkalmazott ionhajtómű.

Az ionhajtóműben mágneses térben ionizálják az üzemanyagot (pl. xenont). Az így keletkezett ionok töltéssel rendelkeznek, s ezek a töltések elektromágneses térben adott irányban felgyorsíthatók. Ez az adott irány a hajtómű fúvókájának nyílása. Amekkora erővel az ionok elhagyják a fúvókát, akkora erővel az ellenkező irányba gyorsítják az űrszondát. Az ionhajtómű rendkívül kis gyorsítást eredményez, de hosszú idő alatt (hónapok, évek) nagy sebességre képes szert tenni általa az űreszköz. Alkalmazásával a Hayabusa–2 nemcsak tudományos, hanem technikai kísérletnek is tekinthető. Elődje programjának végrehajtását éppen az ionhajtómű meghibásodása sodorta leginkább veszélybe. A Hayabusa–2-t a jelenlegi tervek szerint 2014-ben egy M–5 hordozórakéta emelné a magasba, s négy évvel később érkezne meg az egyelőre 1999 JU3 jelzéssel ellátott aszteroidához. (A kisbolygót addig várhatóan elnevezik, valószínűleg japán kötődésű nevet kap.) A kisbolygót másfél éven át vizsgálná, egy a felszínen maradó leszállóegységet juttatna az égitestre, de a Hayabusához hasonlóan maga az anyaszonda is leereszkedne egy mintavétel erejéig. Ezt követően indulna vissza a Föld felé, ahova 2020-ban érkezne meg.

Japán az egyes űrszondás küldetéseket követően gyakran tervezi a program megismétlését. Ám úgy tűnik, a Hayabusa–2 lesz az első olyan szonda, amelyik esetében erre valóban sor kerül. A japán kormány néhány hónapja ugyanis döntést hozott a küldetés megvalósításáról. Azóta pedig már ki is választották a célobjektumot, s elkészültek az előzetes tervek a program megvalósítására.

Sok kutató azonban egyelőre óvatos szkepticizmussal tekint a 2014-es indításra, hiszen a japán szondák sokszor hoszszú évekkel a tervezett start után készülnek el.

A Hayabusa–2 fantáziaképe