A drótozás kifejezés nem véletlenül került a bevezető szövegbe. 2005 januárjában Lawrence H. Summers, a Harvard Egyetem akkori elnöke A nők helyzete a tudományos munka világában című kongresszuson azt találta mondani – ahol jelen volt számos kiváló szakmai tudással rendelkező professzornő is –, hogy tudomásul kell vennünk azt a lehetőséget, a nőknek egyszerűen valami hiányzik a génjeikből és az agyuk drótozásából ahhoz, hogy úgy tudjanak teljesíteni, mint a férfiak a matematikában és emiatt a kemény tudományokban. Vagyis Summers nem vette tudomásul, hogy a nemi diszkriminációnak bármilyen szerepe lenne abban, hogy a nők nincsenek kellően képviselve az egyetemeken. A jellemző történetet Louise O. Vasvári, a New York Egyetem professzora említette meg A nők helyzete a tudományos életben az Egyesült Államokban című tanulmányában. Vasvári szerint talán nem véletlen, hogy a Harvard Egyetem fizikai tanszéke 1992-ben nevezett ki először egy nőt végleges állásba.

A U. S. National Science Foundation által néhány évvel ezelőtt készített tanulmány azt mutatja, hogy ugyan az ezredfordulón jóval több nő rendelkezett felsőfokú képzettséggel, egyetemi pozíciókba nem kerülnek be számarányuknak megfelelően, és akiknek mégis sikerül egyetemen dolgozni, számtalan intézményi hátrány ellen küzdenek, az alacsonyabb fizetéstől a nem elegendő laboratóriumi helyiségig és felszerelésig – írta a Louise O. Vasvári. A lemaradás egyik magyarázata, hogy a szakmai és képzési programok többségét még mindig férfiak tervezik férfiak számára, megkövetelve a nőktől az alkalmazkodást a már meglévő struktúrákhoz.

Azt viszont már Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, digitális politikáért felelős biztos mondta a tegnapi budapesti tanácskozáson, hogy a nőkben tudatosítani kell, a tudomány előttük is nyitva álló lehetőség, biztatni kell őket, hogy vegyék figyelembe ezt is, amikor a karrierjüket tervezik. A hazai statisztikák azonban még azt mutatják, hogy hiába szerez több nő diplomát, a tudományos pályát látszólag nem nekik találták ki. A 360 akadémikus között mindössze 22 a nő, az MTA doktora címet 2587 férfi és mindössze 362 nő birtokolja, míg a PhD-fokozatot megszerző 10 456 férfi mellett mindöszsze 2918 nő mondhatja el ugyanezt magáról.

Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese – az első közgyűlése óta 180 éves intézmény első nő vezetője – szerint a nők látják, hogy mennyi extra munkával, elfoglaltsággal jár, hogy ugyanolyan pozíciót érjenek el, mint a férfiak, és mérlegelnek, hogy mi a fontosabb: a karrier vagy a család? Család mellett napi 14-16 órát nem lehet folyamatosan kutatással foglalkozni – családfentartóként, férfiként ezt meg lehet oldani. A pszichológus-agykutató szerint a család nem visszahúzó tényező, hanem viszonyítási pont, illetve biológiai realitás, hiszen egyelőre a nők tudnak szülni. A biológiai kötelezettségek, a gyereknevelés miatt a nők karrierje lelassul, mert mások a prioritások. A technika fejlődésével azonban már nem szükséges a kutatóintézeti, egyetemi jelenlét, az internet és egyes technikák sokat oldottak a helyhez kötöttségen. A legújabb MTA-statisztikák szerint több tudományterületen a nők korábban szerzik meg a tudományos fokozatot. Arra azonban nincs statisztika, hogy a tudós nők milyen arányban vállalnak gyermeket.

Egy öregedő társadalomban, ahol ráadásul a nők tovább élnek, nem szabad lemondani a magasan képzett nőkről. A statisztikák azt is mutatják, hogy az egyetemet végzett nők gyermekei sokkal jobb eredményeket érnek el az iskolákban és később a szakmai pályájukon, mint akiknek a szülei nem szereznek diplomát.

A nők tudományos karrierje lelassul