Küldd el, hogy biztosan megmaradjon! – évek óta ennek a paradoxnak tűnő jó tanácsnak a jegyében gondoskodik az egyszerű felhasználók többsége az adatmentésről. Amit csak egy számítógép vincsesztere tárol, az bármikor elveszhet.

Amit pendrive-ra mentettünk, az eltűnhet az aprócska memóriával együtt. A kinyomtatott papírok könnyen elkallódnak, és az sem nagy öröm, ha mondjuk egy százoldalas szakdolgozatot – elektronikus verzió híján – a gépelt változat segítségével kell reprodukálni. Amit viszont egy jó webmailes rendszerrel egyszer elküldtünk, az „az idők végezetéig” ott lesz az elküldött üzenetek mappájában.

Ebben hittünk – mostanáig. A Google levelezőrendszere, a G-mail hétfői átmeneti (?) adatvesztése óta a világ egy illúzióval szegényebb lett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a világ egyik legnagyobb, szinte korlátlan forrásokkal rendelkező informatikai cégéről van szó, ahol a levélfolyamról minden másodpercben biztonsági mentés készül – vagyis az eltűnt postafiókokat elvileg helyre lehet állítani. A bizalmat – a levelezőrendszerekben „tárolt” adatok biztonsága iránt – nehezebb lesz rekonstruálni.