Az inzulin alkonya?
Lehetséges, hogy mégsem az inzulin a cukorbetegség kulcsa? Lehet, hogy épp a vele ellentétes hatású anyag szabadítja meg az 1-es típusú diabéteszben (inzulinfüggő cukorbetegségben) szenvedőket a napi inzulininjekcióktól és vele a cukorszint-ellenőrzések miatt naponta többször is szükséges szúrásoktól?
Ha manapság valaki a cukorbetegség okáról érdeklődik, szinte kizárólag azt kapja válaszul, hogy a betegség a hasnyálmirigyben termelődő inzulin hiánya vagy hatástalansága miatt alakul ki. Pedig ugyanez a mirigy egy kevésbé ismert hormont is termel az inzulinon kívül, a glukagont. Amíg az előbbi feladata a vér cukor-(glükóz) szintjének csökkentése, addig a glukagon épp az ellenkezőjét teszi: növeli a vércukorszintet. Hatására a raktárakból (máj, izmok stb.) cukor kerül a vérbe, ami életfontosságú lehet, ha hirtelen energiára van szükség (például sportoláskor stb.).
E vércukorszintet növelő hormon szerepét tanulmányozvadr. Roger Unger és munkatársai a dallasi orvosegyetemen olyan egereket hoztak létre, amelyek nem voltak képesek reagálni a glukagon hatására. Ahogy az inzulinnak, úgy a glukagonnak is érzékelői (ún. receptorai) vannak a sejtek felszínén, és a hormonhatáshoz nélkülözhetetlen, hogy ezek a receptorokműködjenek. Ungerék egy speciális toxinnal tönkretették az egerek glukagonreceptorait. Azt várták, hogy amikor az ilyen egerek vércukorszintje mozgásterhelés hatására hirtelen leesik, a glukagon nem tudja az korrigálni, és az egerek olyan állapotba jutnak, mint a kórosan alacsony vércukorszintű ember: kómába esnek. Csakhogy nem ez történt. Meglepődve tapasztalták, hogy a vércukorszint minden kísérleti körülmény ellenére normális maradt. Az egereket tehát semmilyen módon nem tudták a glukagonreceptorok kiiktatása után cukorbeteggé tenni!
„Glukagon hiányában nincs cukorbetegség” – összegezte a Diabetes című orvosi szakfolyóiratban közzétett vizsgálataik eredményét Unger. Hozzátette: „A vizsgálat emberi vonatkozása az lehet, hogy glukagon nélkül megihatunk akár tíz üveg cukros üdítőt is a vércukorszint kóros változása nélkül”.
Mindebből az következik, hogy ha a glukagont biztonságosan semlegesíteni tudnánk az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők szervezetében, vércukorszintjük anélkül maradna minden körülmények között normális, hogy rendszeresen inzulint injekcióznak maguknak. „Az egyetlen lehetséges nemkívánatos hatás a túl alacsony vércukorszint” (hipoglikémia) – véli Unger. Ez azonban csak akkor jön szóba, ha valaki nagyon sokat sportol vagy más erős terhelésnek teszi ki magát. Unger szerint viszont ilyenkor elég, ha kéznél van egy kis csokoládé vagy cukros üdítő.
Az igazán biztató egérkísérletek hatására már el is kezdődött egy emberi közreműködéssel zajló vizsgálat. Egy kaliforniai gyógyszercég egy harmadik hormon, a leptin segítségével kívánja semlegesíteni a glukagont. Ez a hormon a sejtek zsírfelvételét szabályozza, de – mintegy mellékhatásként – a glukagon hatását is csökkenti. Amint a gyógyszergyár szóvivője elmondta, az önkéntes közreműködők egyelőre nem maradnak teljesen inzulin nélkül, de a lehető legkevesebbre próbálják leszorítani a mennyiségét.
A felfedezést más cukorbetegség-kutatók is üdvözlik, ám fenntartásaiknak is hangot adtak. „Ha megszabadulunk a glukagon receptorától, az bizonyára jelentős változásokkal jár” – szögezi le dr. Alan Cherrington, a Vanderbilt Egyetem szakértője. Igaz, a rágcsálók életében e változásoknak nem mutatkozott hatása, de az ember mégiscsak hosszabb életű. A másik nagy kérdés, hová kerül a vérből a cukor, ha sem az inzulin, sem a glukagon nem szabályozza a folyamatot? A májba? És ha az „megtelik”?
Ezt a kérdést megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a két hormon hiányában vajon mi veszi át a szabályozó szerepet. Cherrington úgy véli, hogy ez az ún. glukagonszerű peptid–1 (GLP1) lehet, amely a bélben termelődik. Szerinte a GLP1 átveheti az inzulin szerepét, és a vérből a májba és az izmokba juttathatja a glükózt. Véleményével a GLP1-gyel régóta foglalkozó szakértő, a torontói egyetem professzora, Daniel Drucker is egyetért. Mint mondja, az állatmodellek egyértelműen bizonyítják, hogy ha eltűnik a szervezetből a glukagon, akkor a GLP1 fokozott mennyiségben kerül a vérbe. Ez azt bizonyítja, hogy ennek a hormonnak biztosan van valamilyen szerepe. Az Amerikai Diabétesz Társaság elnöke, dr. Robert Henry szerint a fő kérdés az, hasznára válik-e mindez az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek.
Valóban meglepő eredménnyel zárult Unger és munkatársai állatkísérlete – ismeri el Jermendy György, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályvezető főorvosa. Kétségtelen – magyarázza a professzor –, hogy a klinikai gyakorlatban elsősorban az inzulinra fókuszálnak a diabetológusok. A glukagon csak az elmúlt néhány évben került az érdeklődés előterébe, amikor kiderült, hogy egy új gyógyszercsalád nemcsak az inzulin termelődését serkenti, hanem egyidejűleg a glukagonkiválasztást is gátolja. Sajnos, teszi hozzá Jermendy György, az egerekben végzett vizsgálatból nem szabad messzemenő következtetést levonni a klinikai gyakorlat számára. A kutatás általában éveket igényel, és lehet, hogy végül zsákutcába torkollik, de az újabb adatokat érdeklődéssel várja az orvostársadalom.
A legtöbb szakmai kommentátor egyetért abban, hogy a felfedezés új kezelési módokat fog hozni, de legalábbis teljesen új szemléletmódot alakít ki a cukorbetegség terápiájában. Ami a legvalószínűbb, hogy megdönti azt a klasszikus dogmát, miszerint a cukorbetegségben a legfontosabb szerepet betöltő hormon az inzulin.
