Joan Edwards és Dwight Whitaker legfontosabb munkaeszköze egy ultragyors digitális kamera volt, mely másodpercenként akár félmillió felvételt is képes készíteni. Segítségével a leggyorsabb, korábban megfejthetetlen mozgások is nyomon követhetővé váltak. Elsőként a kanadai som apró, villámgyorsan (kevesebb, mint fél milliszekundum alatt) kinyíló virágait tanulmányozták. A feladat nem volt egyszerű, mert a virágok gyorsabban nyílnak ki, mint amennyi idő alatt egy puskagolyó elhagyja a fegyver csövét. Felvételeik elemzése során rájöttek, hogy a kanadai som összezárt szirmainak börtönébe zárt porzók gyorsabban nőnek, mint a szirmok. Ennek eredményeként a porzószálak meghajolnak, és a fokozódó feszültség rugalmas energia felhalmozódásával jár a porzókban és a szirmokban.

Végül, amikor az érett, energiától duzzadó virág szirmát borító érzékszőröket egy rovar megérinti, a szirmok robbanásszerűen szétnyílnak és a porzószálak felegyenesednek. A portokokra a számítások szerint ilyenkor körülbelül 2400 g gyorsulás hat. Ez az űrrepülőgép fellövésekor fellépő gyorsulás 800-szorosa! A hajítógéphez hasonlóan működő porzók a portokokból olyan erővel lövellik ki a virágport, hogy azok a virág kinyílását kiváltó rovar testét borító szőrszálak közé ragadnak, így aztán a rovar tovaszállásával átjuthatnak más virágokra.

Teljesen más módon terjesztik spóráikat a tőzegmohák. Az érett spóratokok gömb alakúak, de kiszáradásuk során oldalfaluk összezsugorodik, és a folyamat eredményeképpen egy hosszú, sűrített levegővel telt henger jön létre. Végül a spóratok felső része felszakad és óriási gyorsulással (36 000 g) kilövellnek a spórák, melyek akár a 82 km/h sebességet is elérik. A számítások szerint a légellenállás miatt a spórák így is csak néhány milliméter távolságra juthatnának. A spórák azonban mégis átlagosan több mint 10 cm-re, egyesek több mint 16 cm távolságra jutnak. A jelenség oka az, hogy a szűk, kerek nyíláson rövid ideig nagy sebességgel kiáramló levegő gyűrű alakú, körkörös mozgású áramlást hoz létre, mely a füstkarikához hasonlít. Ez a fajta áramlás már jóval messzebbre juthat a spórákkal együtt.

A kutatók további növényeket vesznek sorra, mint például egyes májmohákat, a madársóskát vagy a csalánt. Elmondásuk szerint lenyűgöző a spórák és a virágpor terjesztésére a növények által kifejlesztett mechanizmusok sokszínűsége.

A növények magvaik és terméseik terjesztésében is leleményesek. Sokszor ezek is igen gyors mozgásformát öltenek. Ha ultragyors kamera hiányában a részleteket nem is, magát a jelenséget könnyen megfi gyelhetjük számos vadon élő keresztesvirágú növény becő-, vagy a pillangósok hüvelytermése esetében. Az érett termések érintésekor azok felpattanva messzire szórják magjaikat.

A kanadai som virágporának robbanásszerű kiszabadulása